Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Jelasich útját folytalva, István Nádorral a Balaton gőzösén találkozván, vele 2 órai tilkos beszélgetési lartott. Itt éleszté fel maga ellenében a gyanút, miszerint ő benne is, bár Kjossuthjnak igy nyilatkozott: „Istenem ugy áldjon meg, mint hazám boldogságát eszközölni óhajtom" - benne, kit olly határtalan bizalom-szeretettel áraszta el, mini a következés mutalá; mert Budáról egy éjszaka Bécsbe illantott - sokak szerént parancs folytán - csalódnia, keserűen csalódnia kelle? Ha ő szilárdan e nemzet ügyét felkarolja, milly másként fejlendett ki minden! Ha ő élére áll a hálóba keritni szándokolt nemzet erejének, milly más sors jövendője vár 6' reá is! De hisz ő Osztrák vérből származott, nagynak nem lön teremtve, nem született kora nagy fiának! Jelasich Somogy Balatoni partján Fehér megyei Pákozd falu környékéig vezényelvén egyesitett seregeit, itt a nemzeti lelkesedés utjának gátot vetett, mert a megyeszerle sereglett sereg K. L. hazafi buzdítására főleg, megvervén, itt 3 napi fegyver szünel ürügye alatt gyáván megszökni nem szégyenle. A mieink üldözése s tönkretételétöl Moga árulása menté meg. Im! Kezdetben is árulás! A baranyai alvidékröl utánna bevonult Róth és Filippovics 10 ezerből álló tábora pedig, kiknek Gr. Zichy Ödön titkos szövetségese volt, miért is Görgei Arthur akkori őrnagy által felakasztatott. Percei renditheüen keblű s erélyes hazánkfia fáradozása s népszerűsége folytán, Dunántúli lelkes nép tízszerte túlnyomó ereje s 300 rögtönzött rendes vitézei állal körül vétetvén, fegyverök letételére kényszeritteltek. Vezérök elfogattak, közvitézek szabadon haza bocsájlatván kik azlán ismét később a magyar ellen fegyvert fogni Eszék alatt s egyebütt elég háláüanok voltak. Ez vala a magyar forradalom első s leghatályosb harci eredménye, melly Perceinek hazafi énlemét, a hon győzelmi reményeit megalapította. Görgey a későbbi ocsmány áruló, e perctől titkos ellene lön. Gfáspár] fivérem, ekkor szolgabíró levén, — a forradalmi téren erősen küzdve működött velem karöltve igyekvénk már a nemes feladatnak megfelelni mindenben, mi erőnk s tehetségünkhez képest lehető vala. S a nemzetőri gyűlésekben fontos szerepet játszván, előre láták ismerősink, hogy olly téren állunk, honnét vagy magas polc vagy bukás lehet a végeredmény - mindkettő megtörtént! Jelasich megigéré, hogy felakasztatja vissza jövet, mert sok hátrányára volt hadi működéseiben - élelmi szereit, sal. lefoglallalván. Bogyay Lajos akkori szolgabiró, s jelenlegi főnök azokat eldoboltatva, árukat zsebre raká. Az aristocratiaval legtöbb bajunk volt, s akkori főispány S[árközy] A[lbert] kormány biztossal, ki azokkal titkosan szövetkezek. — Mindegy! - Bátran, előre! - „Véletek, mellettetek, ha akarjátok, nélkületek, sőt ellenetek, ha kell" - levén jelszavunk, fivérem hivatalos uton, — én mint független polgár s nemzetőri liszt szóval-kardal, segítők a honi ügy előmozdítását, mit és kit sem kiméivé, mi és ki a szent ügy ellen utunkban állott. A kis erélyes szolgabiró, járása falvait az ügy s czél igazságáról meggyőzve, népszónoki tehetséggel buzdítva, a fellelkesített nemzetőröket kiállitá, - én pedig vezetem több tiszttársaimmal a Dráva tul mellékén tanyázó ellenség elé, s minthogy a Drávamelléki magyarokat nem elég buzgóknak találám, félelemből e vagy tudatlanságból, oldalam mellé vett akkori csurgói tanár Zalka lelkésszel ébresztők őket a haza szolgálatára, nem mellőzve a zsidó közönséget sem, mellyet az magyar hongyüléstől reájok kimondott emantipationál [kérdése]* fogva hálával kötelezetteknek álliték. Szavaim, örömemre, megtermik az eredményi, tódult a nép zászlónk alá. / Két legnevezetesb eljárásunkat említem fel itt, melly annyiból nem lesz érdektelen emlékezetnek adni át, minthogy tanujelül szolgái arra, miként határozott akarat bár eggyesektől ered, ha valódi elszántsággal lép ki az igazság küzdterére, gyümölcsét megtermi az egészre nézve is. Csurgóra menénk, mint nemzetőri tiszti állomásunkra — a nép saját tarisznyájából élve, a tisztek fejenként egy pengő forinttal ellátvák e szolgálatukban. Pénzünk megfogyva sok tisztek zúgolódtak. Nemzetőri parancsnokunkhoz intézett felszóllitásra sem vala képes ez főispány Kormánybiztos úrtól néhány forintokat szerezni számunkra: sőt H[ochreiter] A[mbrus] helyettes alispányhoz küldött, velünk közlendett levelében értésünkre adata, miként ő annyira kimerült minden forrásokból, - nem akarásnak nyögés a helye - hogy ő e tárgyban semmiképp pénzbeli segítséggel a bajon segitni nem képes. H[ochreiter] Afmbrus],