Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
ellenében borzadálytelyes érzés lepett meg, bár keserves könyük közt tevé e lépését, de ha benne az anyai erénynek legkissebb szikrája fenlobog, mert nőit már nem kereshettem, hirem-tudtom nélkül gyermekimtől, [becstelen]* búcsúszavak helyett becstelenitéssel megfosztani keserű halálos sérelemnél egyébbnek nem vehettem. Bár megvetem őt, gyermekimet még egyszer ez alkalommal látni feltevém, utánok megyek, s egy posta állomásnyira feltaláltam, össze csókolgatám, miglen azon nyilatkozattal, hogy a frigy felbomlása, melly férj s nő közt volt, előttem Örökös leend, s azon aláirás, melly becsületem sértével végződék, mindketönk boldogságának halálos ítéletét pecséllé meg, azomban az én gyermekim hazám vihara elvonultával mint sajátimat tekintem. Visszamenék, hogy a még aznap megkezdendő utamra előkészületet tegyek. Fent és alant Camarillai működés! - Életemben legboldogtalanabb valék! Csodálhatni e ? Hisz a fa gátjaitól megfosztva sorvadásnak indul, mennyivel érzőbb az emberi kebel. Egyedüli vigaszomat / hazámnak szentelendő szolgálatomban keresem, mellynek szabadságaért életet, va- [48] gyónt, mindent áldozni, legszentebb kötelességemnek érezem. [Mi előtt]* Távozásom végperceit sem engedé a vén eb keserű boszonkodás nélkül lefolyni, ki 9 évek folyama alatt ifjú erő és szorgalommal gyűjtött ingóságimból kiforgatni erőszakkal, egyedül 4 lovaimat, hintómat hagyva meg, nem tartá aljas lelketlenségnek. Se baj! Nyitva áll előttem a kedves Szülői ház ajtaja, ki a nélkül is megjósolá, hogy becsületes érzelmű embernek illy szörnyetegekkel tartós viszonyra számolni nem lehet. Rég ohajtám én e nyomorult láncokat lerázni magamról, de család-atya valék, életem nem sajátom vala többé. Oh! Egy atyának gyermekei jövendőjéért szenvedni kell! - Ingadozó volt Nőmben sem az elhagyási szándokot rosszallom, mert hol az erőszak, melly két egymás bizalmát vesztett emberre egy élet hosszat tartó életkint parancsoljon? De hisz olly rosz lábon nem álla viszonyunk, én legalább, minden emberi gyengeség mellett sem adtam alapos okot reá, mert kicsi gazdaságom virágzásnak indult saját szorgalmam által, még a nádas réteket is buja termő földekké alakítván, korhely vagy részeges nem voltam, bánás módom [annyiban]* csak mint olyan tetszhetett vissza, melly a felesleges költségek megszorítására szőritá, mit se mulasztva azomban mi nélkülözhetlen kényelmére, szükségére megkívántatott; de mi által méltó neheztelésemet voná magára az volt, hogy a gyáva e lépés által, bár félrevezetés utján, gyermekei boldogsága alá ásatásának magát nyomorú eszközéül — férje becstelenitésével — felhasználtatni engedte. A Balaton vidékére érve, az élénk mozgalomban levő utazók egyike arról értesile, hogy S. G. első szerelmem tárgya tegnap temettetett el. Milly bámulatos sors fordulat! Mind ketten boldogtalanok, de hisz ő kiszenvedett, az élőholt én valék. Emlékét bánat könyüimmel öntözém. Feldúlt családi életem fájdalmával szülő földemre érkezvén, Anyámhoz lépek, ki arcom epedő vonásairól sejté / az előre jósolt eseményt, mi csakugyan bekövetkezék. S bár fajdal- [49] mam mély volt, még sem [türheté]* állá meg szó nélkül hagyni, az okozatnak szemrehányását némileg éreztetni velem, mind addig, mig volt nöm kétszínű levelét nem olvasá, melly jó szándoku nő tollából nem folyt ki soha. Családom levert, én csaknem vigasztalhatlan valék. Jellasich rongyos csoportjaival ekkor kell ál a Dráván, a Somogyi oldalon egy 6-7 ezer, Zalai részen — Hidvégnél (h.j.e.) szinte 9-10 nyomulván át. A Somogyi nép, melly eleinte Jellasitstól nyerendő legelővel bizlatá magát, rosz szelleműnek látszott. - Lehet e csodálni, a zsarnok arislocralai százados nyomástól minden áron szabadulhatni reméli. De midőn a horvát tábort kisért seresánok (fekelehegyiek) kövér tulkaikat elrablák, sokai megölve pénzüktől kizsákmányolák - jobb szellem szállá meg, s képesek leendettek azt minden katonai segély nélkül megsemmisitni; ha a kormány olly erélyt fejt ki, minőt lehelé és kelle... Hasonló lelkesedés volt a Keszthelyen (Zala megye) táborozott seregbe, hol az Olaszhonból haza jött huszárok minden áron ütközni akartak. S midőn az ilteni Királyi biztos Teleky A. — ki már ekkor a Camarillai titokba belé volt avatva, Csányi I. kormánybiztost arra vette, hogy a támadásról mondjon le, közelégületlenség s zúgolódás jelei mutatkoztak nép és katonaság között.
