Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

zömbösen fogadék. — Ha tudná Ön, monda ő, hogy tegnap estve ama gazdag kisaszonyt, kivel táncolt, mennyire érdeklé, mint egy barátnőmtől értesültem, a helyett, hogy elmenne, egynehány napokat látogatásra szentelne fel." - Ugyan hogy gondolhatja Kegyed, hogy én állítólag olly gazdag Kisaszonyt érdekelnék? - annyi élettapasztalatot szereztem, hogy a vagyonos főbb osztálybeliek, a hozzám hasonló sorsú egyéneket, ha meg nem vetik is, de neveltetésöknél s igy magas vágyaiknál fogva, szépen elutasítják. — „Próbával jár a szerencse" szólt reá férje — jele, hogy nem volt katona, nem rohant még kétes sors elé! Ha teszem azt nem sikerülne, mint fiatal ember mit veszíthet, marad ott, hol áll jelenleg, s a világ kapuja előtte bezárva nincs. Az igaz, hogy az a szende kis hölgy, nekem is tetszik, - egy kis gondolkozás után, elhatárzám az ajánlott látogatást megkezdeni. Harmad napra ott termék, s milly csudálatos! Alig nyitám be az ajtót, ott kelle a szép társaságot hagynom, - orrom vére folyni kezdett. Ki mosván orrom s kezemet bementem, s miután a fiatalok Ninán kivül a szomszéd szobába mentek, az öreg házi úrral komoly s tudományos beszélgetésbe bocsájtkoztunk, s én, a Diplomatiából, mint észrevevém, az öreg ur kedvenc tanából, Schvartnerról tarték rövid értekezést, kit Horvát István első magyar diplomata, / hazánk történetét tárgyazó állításaiban derekasan megczáfolt. - Az öregeknek meg vágynak saját gyengéik! E tudományos férfiúnak akaratlanul elevenére találtam, s kedvét megnyerni szerencsés valék. — lm az első lépés alapja jövömre letétetett. - De Nina érzelme kipuhatolását sem hanyagolám, szép lelkületét kitanulni akkor nyilt alkalmam, midőn ha jól emlékszem: „Kis gunyhó és az ő szive" cimü színdarab kerülvén kezünkbe, midőn barátnői ezt nevetséges ábrándnak álliták, ő egész őszinteséggel keblével megférhetőnek nyilvánitá. E nyilatkozat neki bátorított! Haza menvén, nem sokáig időzhetek Pesten, igy Nináéknál sem. Alig néhány napokat tölték hon, egy level érkezik Pesti ügyvédünktől, körül belől illy tartalmú: Kedves szerencsés barátom! Nnő barátnőnk tegnap nálunk levén, azon jó hirt hozta, miszerint 1. Önnek G[orove]-nál jó renden áll szénája, söt többet, az öreg ur, kit a napokban temeténk el, olly jól emlékezett Önről, miszerint végórájában meghagyta családának, hogy ha ön jő, szivessen lássák. Ebből az a tanúság, hogy ön mielőbb ránduljon fel Pestre, addig ütvén a vasat, mig tüzes. Nemde mondtam, nem kell mindjárt kétségeskedni! ... Többnyire, sat maradtam S. L. mp Hogy e sorok vétele után Pestre rándultam a megszomorodott család vigasztalására tőlem telhetőleg, s részvétem az előttem is tisztelt család apa vesztesége felelt tettleg tanusitni siettem, magában érthető. — Gforove] Ifstván] egyetlen fia az elhunytnak, akkor egy szende leányhoz hasonló ifjú, valamint ennek Anja, az elhunytnak özvegye, sőt az egész család szívesen fogadtak, — az özvegy jelesen felemlité, miről a / levélből értesíttettem, hogy t. i. boldogult félje utoljára is felőlem jól emlékezett. Nyugodjanak csendben porai! ... Ninával időzni több alkalmam levén, vele naponként bizalmasabb lábon állottam, néhány napi fent múlatás után megigérök egymásnak, miszerént kölcsönös levelezésbe leszünk, s én őket - ez Martius elején lehetett — a tavasz legkiesebb időszakában, Májusban meglátogatandom T. Varsányi jószágukon, hol a nyarat az uri család nagyobb részt tölteni szokta. Megemlítendő, miszerént a boldogultnak egypár nőtlen fivére maradt, kik közzül az idösbre voltak a család gondjai nehezülve, Lajosra — ki egy bigottságig buzgó katholicus, inkább szerzetesnek, mint világi embernek illett; - a másik Károly, ki hajdan megyei alsóbb hivatalt viselt, felvilágosultabb valamivel amannál, de vakbuzgóságban amazzal egyenlő, mindkettő fösvény a fukarságig. Eljővén Május hava, miután equipagemat elkészitém, elindulék az igért helyre. - Bedurrantván kocsisom a csinos s elég nagyszerű pusztai kastély elé, bár a nap lehanyatlott, Nina