Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

ben korszerű, sot korelőtti tárgyak / fejtegetése által terjesztessenek kölcsönösen cserélendő politikai eszmék a jelen, - s ut készítessék a jövő nemzedéknek. Eggyesültünk néhányan a végre is, hogy ha a nemzeti bizalom követi székekre szólitand egykor, ne találjanak az eszmék, a kor bennünket készületlenül, s betölthessük a helyet, melly a legdíszesebb tér, hol polgár honának használhat, de eggyuttal legnehezebb is. Társulatunk összetett filléreinkből megalakulván, alapszabályok meghozatván, elkezdődött az önképző intézet, tartattak még ekkor a zöld asztalnál meg nem pendített tárgyakróli szónoklatok, illyenek voltak pl. Zsidók emancipatiojárol - Lovasy Lászlótól, - Sajtó Szabadságról - tőlem, több korelőtti tárgyakról mások - ha kit sorsa távozni e körből kényszerite, emléklapot a társaság minden 24 tagból álló tagja aláírásával nyert, oklevél alakban. Nevezetesebb tagok voltak még: Pulszky Ferencz, Palóczy Tamás, ifj. Pázmándy Dienes, Kovács Bencze, Madarász Jósef, Kocsi Horvát Vilmos, Kászonyi, HankovitS, Dániel Antal, Utóbb Tormásy, sat. Itt lehete tapasztalnunk, hogy bármilly alapos ismeretek mellett, tanodái rendszere hazánknak milly szükkörii talapzaton nyugszik, s igy az ifjúság lökéletesülés felé haladása nem a tanodákból, de az oskolai falakon kivül keresendő s elérhető. Ha pár évig hasonló társulatok divatba jőnek, hova halad a szónoklati képzettség, hova a tudományos irály? - De ütött az óra, mint minden üdvesnek, úgy ennek is, mint alább látandjuk, szárnyál szegé a bécsi Kormány rendszere. (Lehet e csodálni... lásd másik lapon) Nekem s kortársaimnak itt kezdődött első, de zordon politikai pályájuk. Mint mindennek, fájdalom ez ügynek is támadtak ellenei, még pedig a kormány részéről. Ugyan lehete-e képzelni olly kormányról, mellyel Isten e hazát ostorozta, hogy ő illy nagyszerű jövőjű társulatot, melly az ő [saját]* érdekével egybeütköző szabad eszmék közlésén, terjesztésén alapul, eltűrjön? A Királyi Személynöktől tiltó izenet küldetett, majd a kormányhoz hű követek lebeszélései adák értésükre oldaluk melletti ifjaknak a visszavonulási ajánlatot. Némely Apák fiaikat féltve haza szóllíták, sokakat parancs hangján. Az ellenzéki követek, kik személyesen megjelentek több tárgyalásainkon, dicséretekkel árasztva el a nemes törekvést, / ösztönt nyújtottak, s ez nem is maradt eredmény nélkül; névrokonom V[as] megye követe reám izenve, tőlem a választ nyeré: „nem távozom, míg az épület falai reám nem szakadnak."— Családi körülményim azomban, úgymint pénzügyi helyzetem, haza parancsolván, de olly célból, hogy vissza megyek, midőn ezt teendhetém, az országgyűlés bezáratott. Mi történt eztán, kiki tudja; néhányan mint Lovassy László, [Ferenc...], Tormássy s többen, ki lelke volt az egésznek, elfogatott, s börtön mélyére taszíttattak, - sokakat szülői kegyelem esdeklés vagy más érdekek tudtak nehezen megmenteni. - S minthogy az Osztrák Kormánynak e szegény Nemzettől mindég volt valami kicsikarni valója, - a megyék e szerencsétlenek ügyében felirt terjesztvényei süker nélkül hangzanak el, s egyedül a később bekövetkezett országgyűlés bevégeztével, a nemzeti képviselők kívánatára bocsájtattak ki, miután a Nemzet a kormánynak 35.000 katonát s egyebeket megajánlott. Lovassyra nézve, ki legkeményebb fogság alatt kínoztatott, főleg azért, mert a pozsonyi magyar országgyűlési ifjúságot - az erdélyiekhez irt [lelkes]* levelében — ezeket egyetértésre, testvéri szeretetre inté [lelkes levelében]*. A kegyelem - állítólag véletlenül, hirtelen lepvén meg - el késett, a nagy reményű ifjú elméjében megháborodott! - Bécsi Kormány, ez ismét a te átkos müved! (Lehet e csodálni! Add a gondolatok szabad közlését a nemzetnek Zsarnok, ez kivivandja a magáét - tagadd meg ezt tőle, ugy kényuralmad biztosítva van.)