Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

ne méltányolja, az nem mutathat egyébbre, mint azon papi nyomalás s szellemi szörny / előitéletes, s még rég időkben fogamzott vak bigottságra, melly a jámbor, de miveletlen szom- [9] szédoknál erős gyökeret vert. Hol alkalmam nyilt, e vad elvet már ekkor ostorozám. 833-ban [megyei]* joggyakorlaton, [hogy]* a megyei élettel megismerkedhetés végett, ak­kori főszolgabíró Bogyay Péternél valék. - 834-ben a Kerületi táblánál Kőszegen, mint e táb­la felesküdt jegyzője (jurátus) id. Artner János, Atyám egykori tantársa oldala mellett gyakornokoskodtam, de minden szakavatottsága mellett sem tuda a jó öreg, ajánlott ügyvédi pályára bennem kedvet gerjeszteni. Ki lé­vén azonban az országgyűlés határideje folytatólag tűzve, minden szándokom oda lön irá­nyozva, hogy e tapasztalatok tágas mezejét látogassam meg, mi, miután a követválasztásba befolyva Czindery követté választatásába részt vevék, általa oldala mellé Pozsonyba meghivatám. E madadur, ki egyébberánt, mint ember nem volt rosz hajlamú, mint gyenge követ s háztartásában fukar, hogy geniusommal meg nem egyezett, igen természetes. Ez országgyűlés legnevezetesb tárgyait: a Szállás Szabadság, örökösödés, tagosztály, szóper, hiteltörvény 5 úrbéri ügyek, sat. rendezése tevék. - Látva itt a hon értelmesb képviselőit egybe­gyűlve, halva szónokiam, előttem uj világ nyílt - tapasztalatimnak, emberismeretemnek uj, ed­dig esmeretlen mezeje tárult fel. Itt látám a fényűzést s erkölcsi romlottságot egy részt telyes di­vatban, - a dics-, rangvágy és hiúság rabjait nagy számban szerepelni, s gyéren felmerült önzés­telen hazafiságot [dicsvágyat]* a nemzet elöhaladása ügyében amaz ellen nemesen küzdeni - s midőn [tapasztalam, hogy]* az alsó képviseleti táblán nagy küzdelem s eröfeszités után kivivolt törvényeket a felső vagy mágnás tábla silány elvű tagjai keblükön megtörve láttam, [mint egy­részt ez]* ez aristokratikus faj ellen, melly a nemzet szebb / jövője ellen gátokat emel, önkény- [toj telenül feltámadt bennem a gondolat, vajha! e tábla ugy eltöröltetnék, hogy hire se maradna. De lehete e másként? Hisz hiányos polgári intézvényinknél fogva, becsületes keblű polgárnak mindenre inkább, mint a haza felvirágoztatására lehete kilátása! - Mert az már magában, hogy a népügy érdekében azok tanácskoztak, kik magok is kiváltságos osztályból valók, s a nemesek által választattak, gunja volt a nemzeti szabadság kifejlésének, — hát midőn ezek közt is a józan haladás elve mellett küzdők ellenében annyi akadályok tétettek a kormány részéről, a megvesz­tegetés politikájánál fogva, mellyel az a szájasabbak ajkait kulcsai, hivatallal lezárni, s addictusait az emberi érdekek kihalászásával lekötelezni s jutalmazni tudá; csak balga gondol­hatott arra, hogy a nép, e nemzet magva országgyűlési uton oda vergődhessek, hova Europa miveltebb népei emelkedtek, s mellyre [polczra]* a Teremtő által hivatva, emberi méltóságával egybeillő helyet foglalhasson. Hogy a Közvéleménynek, melly leginkább az országgyűlési ifjúságból állott, nagy befolyása volt a képviselők azon részére főleg, kikben a dicsvágy műkö­dött, esti fáklyás zenék, szónoklatok, éljenek s egyébb kitüntetisek által, tagadni nem lehet; de mi volt ez a nagyobb részre nézve, mellyre az önérdek s emberi gyarlóság felhasználásával a kormány cselszövényes ármánya, politikája eldöntő befolyást gyakorolt, - szóval tettel mindent elkövetett, hogy a mi a nemzet / érdekébe mondatott, elrepült szó vagy irott malaszt maradjon, [11] de életbe léptessék mind az, mi a Fejdelem s Kormánya részéről jó és hasznosnak találtatott. Ezen 836-diki, mint későbbi országgyűléseknek legkitűnőbb egyénisége Zala megye kö­vete, Deák Ferenc volt - ép logika, törvényes belátás, hazafi érzelem s ékes, de egyszersmind férjfias előadás jellemzék szónoklatát. Egyéni jellemét pedig köztisztelet tárgyává s népsze­rűvé tette azon szilárdság, melly által keblén minden kormányi ármány s kísérlet megtört, hajó törést szenvedett. E névvel még találkozunk, - [életrajza annyiszor s annyira]* mint közméltánylat tárgyát hosszasan fejtegetni körömön kivül esik, e felőle irt pár sor, sokat fejez ki az őt átlengett népszerűség dics nymbuszát illetőleg: „Honlángu Deák sürü fellegeket oszlat, kiragyogva a nézeteket, Ő küzd legelői, s ki utánna rohan, a korfuvalommal előre suhan."

Next

/
Thumbnails
Contents