Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Mert jobbára szó hajtani megy oda, Mind az a sok aszszony féle laboda, Meg szitálják, meg rostálják, hogy a hólt, ő szeritök életében miijen volt. Én szerintem pofonn verni mind őket, A sok buta esztelen fecsegőket. Szeretném ha úgy lehetne a mint nem, Ha én velem csudát tenne az isten. De van még sok el maradható szokás, Az éneklés, gyász beszéd, s harangozás, A meljek mind fizetésekkel járnak, És az mind mind jobb lenne az árváknak; De bele fort az eklézsiába, Mint a régi sérülés a fába, De itt erői tovább én sem beszéllek, Hanem rend szeres dologra térek: Fizessétek meg a stólát a papnak És hasonlónn a mesternek, kántornak.