Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

S az ólta bó'vébenn vagyok a tejnek, Mert tartanak mindég fejős tehenet És azonn kívül ételt is küldenek... Egygy szóval látom, hogy igyekeznek Meg hálálni, a mi jót tettem vélek; De én is hasonlóann igyekezek Meg szolgálni, s több több jót tenni vélek. Fülekinének már egyéb gondja nincs rám Annál, hogy mos és ki hozza a tisztám! Oros Eszter azt is meg tenné tudom, - de — Fülekiné a kert főidért mit tenne?... Mert ő vele már annyira haladtam, Hogy azt már a nevére is írattam. Mert hogy Katától el jöttem azután Fülekiné sütött és mosott reám, S azt szívesenn, becsülettel meg tette: Tíz forint fizetés mellett évente. Mert tudta, hogy én a tíz forint mellett Nagyon sok jót tettem már én ő vélek. A többek közzűl egygyet hozok fel éppen; De áztat sem úgy fel hányás képpen: Hogy nállok van ma is ötven forintom Évek ólta — kamat nélkül - mint mondom Úgy gondolám, hogy a tíz mellett le telik Az ötven is — ha gondoz több évekig. De nem soká fel gondolám: hogy kár - az Tíz forintokat fizetni potyára! Mivel a kert főidet neki ígértem, Meljet két száz hatvan forinton vettem, És a jó komám aszszonnak azt mondám:, Hogy míg élek azért gondot visel rám. — S biztonság végett azt neki testálom Vagy pedig a neve alá íratom. Az egygyikért azért is mentem nállok, Hogy a kaszinó közzel van hozzájok. — Ámbár a ház igen szoross vala ott, Mivel vélek a vő is ottan lakott.