Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
BEVEZETÉS (Forrai Ibolya) - "A' szép szabadság..."
élményen keresztül jelentkezik. Ennek érdekes hatásai az értelmezésben mutatkoznak meg, amint az emberek megpróbálnak egy tapasztalatilag ismeretlen valamit annak hiányából rekonstruálni. A rövid időre fölcsillanó lehetőségben a szabadság képe annál tisztább, édesebb, minél távolabbra kerül a megvalósulás esélye. Negyvennyolcas időkbeli elődeink számára az új eszmék elsajátítása volt a század nagy kihívása. A kibontakozó folyamatban továbbra is tükröződnek a társadalmi különbségek, amelyek meghatározzák az esélyt a szabadság különböző szintjeinek elérésére, s kifejeződnek a társadalmi különbségek abban is, ahogyan értelmezi és megéli az egyes ember a szabadságot. Az emlékezők társadalmi pozíciójuk szerint emelik ki az események forradalomra vagy szabadságharcra jellemző ismérveit, miközben érzékelik mindkettő jelenlétét. A szűkszavú paraszti tudósítások, feljegyzések egy része csupán ténymegállapítás: „1848ba tört ki a forradalom márczius 15be ... 1849-be vót a muszka Karczagon" (Örsi Julianna, 1994, 8. p.), Gozony András bíró is az oroszok bejövetelét jegyzi fel: „...1848ban volt a magyar foradalom ezen évben temérdek sok sakrament volt a kár az országban, mert a muszka segítségére jöt az ausztrijai háznak." (EA 1.8943, 2. p.) A csákvári Sáfrán Mihály jobbágy Bibliája lapjaira jegyzi fel, hogy „1848. esztendőben április 15. napján szabadult meg az magyar nemzet az sartz allol. Elmondhatjuk, bizony jó az Isten azokhoz, kik őtet hívják segítségül." (Lukács László, 1998, 14. p.) Kajzer János ráckevei molnár azt is leírta, hogy mit jelentett ez a szabadság: „Március 15kén az országban Szabadság, Szabad Sajtó hirdettetett, hogy Pesten március 16dik, nálunk pedig 24dikén volt az ország Szabadságnak az ünepi, hogy robbott töbé nem lesz és Földekbüll való Dézma el engedőitek. Töbé sem Füst pézt sem Földbüll Dézmátt nem adánk. Az idő különben jól járt." (Fegyó János, 1994, 12. p.) Konkrét, helyi történésekhez kapcsolja az eseményeket egy másik, tájákozottabb ráckevei gazda: „ 1848. ban kezdődött a Magyar Foradalom Jóseí napi Vásárkor és az Szabatság örömiért az Isttenek ditsőségére ünepet tartottak márc 23-án. Mivel az akori Uralkodó Ferdinánt az Országban Nemest és Nemtelen népet egyenlő szabatságra hozta, és az robott, az az Uraságokat szolgálni és nékik Dézmát adni megszűnt. Csak némel részben marat fent az dézma. De ezen szabatság siralomra fordult sok helen, mert evéget nagy háború let, mert az Császár igéretit a Familijája meg másolták, és külső országokbul Katonaságai jöttek. De volt az urak között is aki a dézmáját és szolgálatját sajnálta. ...Az mi Tudomásunkra ilet költöttek. ... az 1848-diki Magyar Szabadság újra mozgalomba jött 1860-dik Év utolján és Uj Tiszt választás történt az Vármegyén és minden helségben és Rátz keviben történt Január 12-dik 1861. én is akkor lettem Tanátsbeli Knájtner János." (EA 15695, 16963, 45, 54. p., Fegyó János, 1992, 45. p.) Az események feletti örömét jegyzi fel Gyüker József: „Hála Istennek, hogy megértük! ... 1848. tavaszkor kezdett a forradalom indulni ... ebben az évben szűnt meg a robota. Tavaszi szántáskor utoljára a Csegébc szántottam robotába és a dézsmálás is elmaradt, vége lett." (EA 4410, 10-11. p., Gycnis Vilmos. 1965, 160. p.) Részletesebb bejegyzéseket olvashatunk Lóherélő Nagy Sándor püspökladányi gazda könyvében, aki az események magyarázatát a természet törvényeinek működésével magyarázza: „Azt mondja egy közmondás, minden időszak megszüli a maga gyermekét, vagy a korszellem állít elő olyan egyéneket, melyek azon kornak kívánalmai szerint működnek és azon egyének nemhogy meg tudtak volna felelni az előbbi korszak kívánalmainak, hanem inkább zavart idéztek volna elő, de ez így volt, igy is lesz, mig emberek élnek a földön, a nagy természet törvénye is példázza, mert ha a természet könyvét vizsgáljuk belátjuk azt, hogy ha hasznos ideig csendes idő van a nyári nagy hévségbe mind ember, mind állat, mind Plánta ellankad, az állótó vize megpetyhüd, de ha jön egy vihar a levegőt felfrissíti, mind Ember, mind állat, mind Plánta megújul az állóvizek is felfrissülnek, igy van ez a társadalom életében is.
