Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Más különben is itt csak láb; A magam sorsát fojtatom tehát tovább, - Takarékoskodni kell, itt a szóval, - Leszsz még úgy is elég bajom: Szántóval! A tót házat csak nem soká eladták. S nekem a száz forintomat meg adták; De azutánn ismét másikat vettek, - És így már harmadik házban költöztek, - Már kettő volt, És ez lett a harmadik; A negyedik ezutánn következik. Addig hanták hálójokat be es ki, Hogy a dolgok végre is jól ütött ki! Mert jól tudtak spekulálni, És a dolgot kifundálni. - Addig cseréltek bereltek, S engemet is meg heréltek: Hogy egygy kis tanyát vettek, — És tanyás gazdák lettek; A házat ki adták bérbe egygy Zsidónak! S magok a tanyára mentek lakónak; Én is ott teleltem vélek egygy télenn, s nekik pedig hasznok volt a cserében! Nekem nem adott a sors oly szerencsét; Mert nem szerettem az olj tarka lencsét, A Bánom kertben vettem egygy kis kert főidet vettem s ara egygy kis kunyhócskát építtettem, A déli végéhez pedig egygy kis méhest előre. Czulápokra deszka fal és tetőre. Azután vettem méheket s kasokat, - Abban fogtam tavaszszal a rajokat, s meg is szaporodtak azok szépen: Nyólcz kas mag méhem lett másik évben, — Harmadikban Dzíron kasosokat, És azokban fogdostam vettem a rajok S ezer nyólcz száz kilenczven négyben Tavasztól egészszen őszig egygy végben Oljan világa vala a méheknek: Hogy meg a rajok is rajt eresztettek, s annyi mézem lett akkor, — hogy: ősz fele Még a vedrem is szín mézzel lett tele! A kasok és a méhek áránn kívül: Még ötven forintot kaptam a mézből.