Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

HETEDIK ÉV TIZED 60-TÓL 70-IG Akkor évben már hatvan éves lettem: Mikor — mikor lakni Kata húgomhoz mentem! Bár, ösmertem ötet is jól, hogy csak nő, — S azt is tudtam, tapasztaltam hogy minő! Őtet igen — de a kedves férjét nem! De azutánn áztat is meg ösmertem! Mert: ha úgy ösmertem volna — miként ma, Akkor bizon nem mentem volna nálla! Sok bajtól és kártól lettem volna ment - Ha, Előre tudtam volna a jelent; De az ember nem láthat a jövőben, — S én sem tudtam, hogy mi lakik a vőben! Öt évekig laktam nállok négy házba! Nem ok nélkül valék tehát dühlázba; De maljd egymás utánn sor rendbe végig le írom, hogy mik történtek öt évig. — Előszször is: Eszter húgom volt oka ...ő beszélt rá s azért költöztem oda, A házokat ő adatta el vélek! Hogy a szomszédban nagyobbat vegyenek. — Vettek volna: hogy ha pénzek lett volna; De nem volt, — Mert a Szántó ház ki adva bérben volt. És így az árt mi ketten fizettük ki... Én pótoltam egygy százzal az ötöt ki! Eszternek ezer öt száz forintja volt benne. Hogy majd meg fizetik ha pénzök lenne? Későbben is csak ezret fizettek ki, — s az Öt százzal ma is tartoznak neki. — Ő is meg bánta, hogy Dadát ott hagyta, - Mert a pénzét gyakrann meg siratgatta. — Egygy év múlva ő házat vett magának, S nem lett tovább lakója a húgának! Másik télenn férhez ment - Kunhegyesre! S ki — domborodott a sorsa kerekre! — Kerekre. De véget vetek a szónak, - Hálát ő mindenHatónak! Az ő sorsáról tovább nem beszéllek, - Hogy az jól megy ... avval nem sokat érek!