Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

De ő csak azt állította hogy adott: Nekem ekkor - s ekkor ötven forintot ... Adtál tudom! nállam fel van jegyezve, Kölcsön kérted, és adós voltál vele! Te is tudhadd - nem is kén említeni: Hogy kamatba: ganét adtál fűteni. Áztat be is ösmeré, hogy úgy van, - S azt kérdé hogy hát a kontrektus hol van? Hogy hol van - azt ti tudjátok, Én hogy a pénzt meg adtátok, Azt oda adtam néktek! Bár hova is tettétek. íjjen kérdést tenni csupa bolondság, Ezzel ki nevetne az egészsz világ! Hiszen ha az nállam volna: Úgy ma is Követelhetném rajtatok áztat is, — De azt róllatok fel tenni, viszás volna: Hogy azt akkor el ne kértétek volna. De nincs kedvem tovább a vitázásra A hasztalan való sok szó váltásra. Már mindenről fel világosítottalak [A/60] Minden képpen, a miről csak tudtalak; Hogy ha még is azt állítjátok Hogy a magatokéból amaz ötven forintot; Akkor ara esküdjetek meg - Ha visz a lelki ösmeretetek, Hogy fojon ki mind a két, két szemetek. — Akkor a három Százból itt hagyok ötvenet, - Fizessétek meg a két száz ötvenet, - Itt a kontrektus, Te hát esküdjetek! Oláh Julis a padkánn ült - s halgatta, — ö pedig egymásra néztek halgatva, Meg állott a szemek, szájok! Én pedig csak néztem rajok, - Nem tudom mit gondolhattak az alatt az egynehány kritikus perez alatt!? De bár mit is gondoltak is — nem bántam, A mint az asztalnál ültem - fel álltam, S mondám nekik, hogy ha nem esküsztök, el megyek de - Nem jövök a kaputokon többet be! A - pénzemért ma és holnap el várlak, Holnap után törvény elé czitállak! Majd meg fogtok ott fizetni nekem is, De gondolom — hogy még az ügyvédnek is...