Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Mert ha még csak egygy évig is élt volna A két száz forint Katájé lett volna, És mindene a mije csak volt — S így jól jártunk mind annyiann, hogy megholt. — Tehát mint mondám én veled azt nem teszem, A szavamat már viszsza nem veszem, Meg maradok továbbra is te veled; Pedig már sok panaszom van ellened! Tehát költözködhettek mondom, de elébb Bel végében csináltassunk kemenczét! Azt pedig hogy ki meljik végében megy: Csak a sors húzás határozhatja meg. S nekem - neked a hogy adja, Bele kell nyugodni abba. Nincsen abban öcsém semmi hamisság, De csak is az a törvényes igazság! A ház adónak a felét fizetem, s felével mit akarok azt tehetem: Még lakót is fogadhatok magamhoz, Ha akarom, s egygy kis hasznot az is hoz! Lajos pedig mostann itt marad velem, Te nem ellenkezhetsz abbann én velem! S ha úgy akarja — míg él is lakhatik, Abból nekem nem parancsolhattok tik! Még ha meg holok is annak hagyatom, Fele részét, a kinek én akarom! Most hát mondom húzzunk sorsot, Ne halogassátok tovább a dolgot! S maljd ha kemencze leszsz a bel végébe, Akkor aztán költözhettek be fele, De választási jogod itt nincsen! Azt nem adhatja meg a törvény sem. Balázs mind ezt el halgatva, [A/47J És egygy kissé gondolkozva, Szomorúann így felelt: Akkor inkább adjuk el! Jól van Balázs! bár e h[ázat] sajnállom: De azért, ha úgy akarod nem bánom! Ezer két száz forint ennek az ára, S ez annyiért nem is leszsz drága! Eredj fel - és puplikáltasd ki Lehet hogy többet is ád érte valaki. —