Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

a milyen szigorú fegyelmet tait seregében Görgey, talán még agyon is lövetné őket, erre az ezredes megmagyarázta nekem, hogy Görgey mint szigorú ugyan, de igazságos ember, ezen elmaradást csak fiatal éretlen ésszel elkövetett hanyagságnak, de nem rosz akaratú fegyelmi kihágásnak tekintené, s halállal nem büntetné, arra csak hazaárulót szokás ítélni. Ezen találkozásnál az a tréfa merült fel, hogy a lisztek közzül Varga főhadnagy engem az ezredes huszárköpenyében látván azzal gratulált nekem, hogy örvend rajta, hogy neki szót fogadtam, ő még a Bánátban táborozáskor többször ajánlotta, hogy menjek át a lovassághoz, termetemhez jobban illene a huszárság, azzal elválván, hagytam őket abban a hitben, hogy huszár vagyok. Váczra érkezvén a télparancsnokságnál Lenkeytől elbúcsúztam, a ki ott megtudván, hogy átveendő ezredje már Dunakeszre Pesthez közelebb vonult, még azon estvéri oda utazott, én pedig szívesen engedvén a parancsnak, hogy Váczon töltsem az éjjelt, az ott lévő 10-ik zászlóalyat kerestem fel, és egyik szabolcsi pajtásomnál Kövér Pista altisztnél beszálván, vele együtt elmentem a Papp Lajos ezredes által reám bízott Zöld posztót bevásárolni, minek végeztével, még egy pár czimborám társaságában éjfélig mulattunk, s reggel pihent erővel utaztam Czinkotára, honnét azonban zászlóalyam éppen az nap reggel ment által Fóthra, hogy az öszekötetést a Kmeti hadtestének Dunakeszen lévő hadosztályával eszközölje, hová még az nap a jelentkezés befejeztével átléptem. Ezen küldetésem meglehetősen jövedelmezett nekem, ugyan is Lévától Váczig Lenkey ezredes fedezte nem csak a fuvar díjjakat, hanem urasán gondoskodott étkezésemről is, amire járó öszeget Papp Lajos élnem fogadta, sőt a mi a posztóra adott pénzéből is öt forint körül megmaradt, azt is nekem ajándékozta, ezen kívül zászlóalyam irodájában várt egy pénzes levél, melyei jó anyám 25 frt-ot küldött, s így baka káplári rangomhoz képest gazdagon mentem elé a nemsokára bekövetkezett Budavár ostromának, mely számításunk szerint már nem késhetett soká. Fóthon táborozásunk másodnapján előbb Rákos keresztúr, majd Czinkota felől ágyulövések halattszottak, mire ugy mi, valamint a Dunakeszen lévő Kmeti hadosztály, Palota felé nyomultunk előre, és azt meg is szállottuk és előőrségünkct ott állítottuk fel, miután az ellen a Czinkotai nagy itze csárdánál megkísírlett ellent állás után a Városligeti állásában visza vonult s így ezen alig pár óráig tartott csatározás megszűnt, minek következtében mi Palotán, a Kmeti hadosztály Ujjpesthez közel telepedett meg. April 24-re viradőra egy századdal a Rákospalotai pályaudvaron voltunk előőrségen, a honét 12 emberrel kiküldettem Pest felé recognoscírozni, mivel az ellenségnek a városligeti tábor helyén igen nagy tűz rakások fénylettek, így az volt a gyanúnk, hogy az ellenség már korán reggel támadni akar, éppen azért lassan óvatosan tapogatódzva nyomultam előre, 10 emberemet Csákány káplárral hátul hagyván, magam kél emberrel a sötétben csaknem csúszva baktattam előre, csakhamar' szemembe ötlött, hogy a két város között nagy terjedelmű, de alacsonyan égő tűz keletkezett, mely a Budai várat egészen világításban helyezte, minek okát nem tudván mire vélni megáltam és egy legényt e körülmény jelentése végett a tiszti posztra vissza küldöttem, honét azt a rendeletet kaptam, hogy haladjak előre mindadig, míg az ellen előőrsével nem találkozom. Alig haladtam néhány lépést, a hol is egy kéményseprő legény rendes felszereléssel jött reám szembe, a kit kikérdezvén előadta, hogy a németek az éjjel mind kitakarodtak Pestről, csupán a betegjeiket hagyták hátra a kórházakban, és a mikor hajnalig mind átvonultak a Dunán, a Lánczhíd padozatát nagy részben felszedték, a hajóhidat pedig felgyújtották, annak a tüze látszik a két város között, ezt a kéményseprőt két emberemmel a tiszti őrségre kísírtettem, magam pedig óvatosan tovább vonultam, és csak hamar egy bérkocsival találkoztam, melyen két tisztességes öltözetű uri ember jött Pest felől, a kik elbeszélték, hogy markét nappal előbb szándékoztak Dunakeszre ki jönni, de senkit sem boesájtottak ki az osztrákok a városból, nehogy szökési készületeikről a magyarok értesülést vegyenek, míg ezek-