Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

és Klapka féle hadtesteknek a Garam folyónál útját ál ta, s így ott nagy csata foly. Én annálfogva sietettem fuvarosomat, bort is vettem neki az útszéli csárdában, hogy mielőbb oda érhessek, azt remény el ve, hogy Görgeil bizonyosan a csata helyen kell keresnem, s így délutáni 3 óra tájon elérkeztem Lévára, hol az országútra, mindjárt város elején kinyúló rendezett kertben lévő magas rakott parton lévő kerti nyitott pavilonban több aranygalléros tisztet látván, a kik a városon tul elterülő síkság felé, honét oda már nemcsak az ágyúzás, hanem az apró fegyver ropogás is jól halott, látcsővel nézegetnek, megáltam és hozzájuk menvén Görgey után tudakozódtam, a hol is egy barna fekete szakállas már nem fiatal törzs liszt hozott levelemet, illetőleg annak czímezését megnézvén visza adta és utasított, hogy az a fővezérnek saját kezéhez lévén czímezve, a ki pedig egy órával előbb a csata színhelyére Nagysallóra lovagolt, tehát vigyem utánna Nagysallóra, minthogy a fuvarosom illő jutalom fejében az oda utazásra vállalkozott, s miután biztosítottam őt, hogy nem kell odáig hajtania, a hol a golyók fütyölnek, fuvarváltás nélkül tovább utaztam, a hova pár óra múlva meg is érkeztem, de a csatának már akkor vége volt, s így csakis a nagy számú foglyok elszállítását láthattam. Görgeyt a községen tul egy magasabb helyen segédjeitől környezve találtam, ott voltak vele Damjanics és Klapka tábornokok, s több főtisztek, kik azonban előttem ismeretlenek voltak, egyedül egy fiatal nyargoncz Lossy Tivadar volt ismerősöm, a ki előbbi évben Egerben velem jogászkodott, s a ki miután Görgey elbocsájtott hozzám lovagolt és a Tábornok engedelmével fogatomig elkísért, Görgeynek kézbesítvén az Aulik levelét, melyet gyorsan átolvasván, vígan kiállton környezőihez, hogy brávó urak, Aulik ujjabb győzelmet jelent, a pesti németeket a város alá nyomta a Rákoson keresztül hatolt, mely jó hírt a környezet örömkiáltással fogadta, Görgey a levél hátára irónnal pár szót jegyzett, s borítékjában visza tevén átadta azzal a parancsai, hogy menjek visza sietve Lévára s ott a főhadi szálláson adjam be Baj er ezredesnek és őt ott várjam be, addig álhatók egyet, azzal én fegyverem igazodásba állításával tisztelegvén sarkon fordultam és a falul elkerülve mentem visza az onnét jó távol álló fogatomhoz, mivel a falu elvolt őrökkel zárva, mint Lossy mondta azért, hogy ott utzai harcz folyt, s az ott elesetteket szedik össze, a kik mindkét részről nagy számmal vannak még az udvarokon és kerteken is. Ujj, Olasz országból hozott gránátosokkal érkezett Veiden nevű Német táborszernagy és feless sereggel a Volgemuth segieségérc Bécs felől, de, bizony a gránátosok nagy része vagy elhullott vagy el lett fogva, a mikor a Német futásnak eredt, akkor érkezett egy ujjabb sereg német Esztergom felől, melyet azonban a Gáspár hadteste oly keményen fogadta, hogy azis jónak látta a futók számát szaporítani. A csata telyes lefolyásáról Lossy sem tudott többet, nrivel ő a Klapka nyargoncza lévén, vele a jobb szárnyon az erdőn tul lévén, a csata leghevesebb részétől, a községbeii utzai harctól távol voit. S így míg a fogatomhoz értünk az egri élményeinkről beszélgettünk, elbeszéltem neki, hogy Martius utolján voltam Egerben éppen mikor Kossrrth oda érkezeit és a neki rendezett fáklyás zenénél is jelen voltam, láttam az igazi angyal szépségű Polonkay Angyéiát is, még szebb vóll, mint valaha, a mint az ünnepélyen fejér ruhába megjelent, a mit Lossynak igen jól esett hallani, minthogy a még serdülő korban lévő igazi feslő rózsabimbó arczu Angyelkába szerelmes vőlt. Én szerettem volna a csata színhelyén szemlét tartani, de mivel Görgeytől azt a parancsot vettem, hogy sietve menjek visza Lévára, nem mertem a csatatéren elportyázni, hanem viszahajtattam és Bajer ezredesnél jelentkezvén, az a levelet átvette és egy olyan csurapé féle szőrmével bélelt felsőt odadobván az iroda helyiség egy félre eső szegletébe utasított, hogy tegyem kényelembe magam, feküdjek reá és siesek aludni, míg a Tábornok meg nem érkezik, mert lehet, hogy még az éjjel visza kell utaznom. Én, mint a féle subordinatiót ismerő katona, azonnal lefeküdtem és elaludtam, s csakis arra ébredtem fel, a midőn Görgey többedmagával nagy csörtetéssel megjelent, az irodában, mire azonnal talpra állam, s kezdettem felszerelésemet magamra szedni, mit Görgey figyelemre