Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

lankodnunk. (Pár nap múlva a korcsma előtti téren haladván el, egy délután, hői szokás szerint a pesti nemzetőrök zajongtak, azok közül egy ismerősöm Sebő Antal nevű végzett jogász figyelmeztetett, hogy menjek be, mert ott Tóldy egy pajtásomat megakarja verni, mire azonnal beugorván láttam, hogy Diószeghy Pali nevűje barátomat a nagy óriás Tóldy megakarja markolni, Pali kivont szuronyával védte magát, Toldinak a kalapja leesett a fejéről, minek folytán a kalapja alá rejtve tartott nagy borzos haja szét terült, melybe én két kézzel belemarkolván és bal lábammal neki gáncsot vetvén hátra rántottam ugy, hogy elterült a földön, akkor mindketten a nagy hasára térdeltünk, sőt egyik lábommal a bal karjára hágtam és adig ütöttük ököllel a nagy tök fejét, míg kérelemre vette a dolgot, mikor még előbb megkísírelvén meggyőződölt arról, hogy bennünket le nem rázhat magáról, s így talpra nem állhat; kért, hogy engedjünk meg neki ne öljük meg, a nagy gyáva óriást felbocsájtottuk, s társai gunykaczajja között elkullogott; hát azután tudtuk meg, hogy Toldi azért támadta meg Diószegyt, mert a párnap előtti csatában a pestiek közöttük Toldi is a zászlóval az árokba húzódtak, Diószegy éppen Toldi felelt ugrott által az árkon, és Toldit a puska tusával oldalba ütötte, hogy ne bulyon el, hanem jöjjön velünk előre, s Toldi reá ismert Palira, s az oldal bautest visza akarta neki adni, de bár mindketten csak éppen betöltöttük a 18-ik évet, de igen jól megtermett, izmos, erőss és virgoncz eleven mozgású gyerekek voltunk azonban Tóldy a midőn karjára térdeltem olyat markolt jobb ezombomon, bog}- 3-4 rrap sántítottam reá, minden ujja helyén kék folt marad a ezombomon. September hő végével letelt a szolgálati idejük a pesti csirke fogóknak, és akkor ki is állottak oet. 1-én azzal a szándékkal, hogy indulnak haza felé, B. Milutonovics Őrnagy eleibek lovagolt, és felszól! ítolta őket, hogy maradjanak ott még 8 napra, perse, hogy nem igen tudott a lelkükre beszélni, csak katonás rövidséggel kijelentette, hogy a becsületes magyar ember, hazáját szereti, itt marad, a ki nem marad, lumpen bagázs marsch haza, csirke lopni, hát a híres Toldi volt az első a ki kijelentette, hogy ő megyén haza, utánna majdnem az egész gyáva sereg útnak eredt, és kezdettek az őket váró szekerekre felpakolni. A tisztek nagy részt és őszesen 19 közember ott maradt volna, de Milotonovics kijelentette, hogy enyivel ugy sem érne semmit, s így azok is elmentek, egyedül Sebő Anti és Havas Adolf nevű pesti fiuk maradtak ott, és mint önkéntesek hozzánk állottak, de pár hét múlva haza rendeltettek, hol az ujjonnan alakított 40. honvéd zászlőalyaknál mint hadnagyok elhelyeztettek.) Zászlóalyunk ideiglenes parancsnokául Kiss Pál Máriásy ezredbeli százados neveztettet ki, ki kevés idő múlva az egész zászlőalyal Nagy Becskerekre vonta ösze, honét el küldettünk October 4-én Gönczy Sándor vezetése alatt hatan Temesvárra 60.000 puska töltésért, küldve voltunk pedig: Csajkos Elek, Diószeghy Pali, Kövér Pista, Jászay Miklós, Kóródy Lajos és én. Még akkor a Temesváron fekvő osztrák katonák színleg velünk tartottak, és a kért 60 ezer töltényt pár napi idő alatt elkészítvén, minden nehézség nélkül kiadták, mely idő alatt mi a város nevezetességeit megnézegettük. (Egy hozzánk csatlakozott oda való fiatal ember vezetése alatt, a ki a gyárváros nevű külvárosban egy olyan kéj hölgy csoporthoz vezetett el, a hol az úgynevezett Couplernő is még igen csinos fiatal menyecske vőlt, s így azt a tizedesünknek ajánlván a többieken barátságosan osztozkodtunk, egy kivételével mind igen csinos fruskák voltak, volt azonban közöttük egy kis sáppadt szeplős arczu egészen fiatal Sváb leány, az egyikünknek sem tetszett, anyival is inkább, mivel csak németül tudván egyedül én tudtam vele szót váltani, a mi őt látszólag felvidította, holott már előbb csaknem síróba fakadt mellőztetéséért, erre a Couplernő, kit elneveztünk jukass káplárnak, fülembe súgta, hogy fogadjam el azt a kis fruskát, mert az éppen ma lett felvéve az intézetbe, és még nem volt férj fi vei ügye, valóságos szűz leány, mire kivezettem őt az egyik közösülésre szolgáló szobába, és akkor volt alkalmam először szűzleánnyal kéjelegni mialatt a többiek az oldal szoba ajtaján halgatóztak, tói