Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása

népek voltak, később kezdettek magyarosodni és miután a Gr. Károlyiak őket nem esak templomokkal, de az akkori időhöz mérten jó és magyar szellemű Iskolákkal is el látták, kezdettek assimilálódni, s ujj hazájuk iránti szeretet érzelme már a 48-as években oly fokra hágott, hogy a 48/49-iki szabadságharczban velünk küzdöttek, sőt sokan mint önkéntes lovas nemzetőrök saját nevelésű igen szép lovaikon vettek részt a nemzetifüggetlenségérti harezokban. Nem lesz érdektelen ezen most már telyesen magyarrá vált bevándorlottak némely jellemző szokásait röviden felemlíteni, jelesül farsang utolsó napján, mindenki, különösen a fiatalság majdnem az egész napot a tágas korcsma helyiségükben víg mulatozással, leginkább tánczolással tölti, a hol a tánezterem közepén megfelelő magass helyre fel akasztanak egy csinosan fel páni likázott és rozmaring bokrétával felszerelt kalapot, és egy szép selyemkendőt, melyeket jutalmul azok kapják, a kiknek sikerül azokat tánczközbcn kikapni. Perse hogy mindenki választotjával tánczol, és a mint lánczközbe páronként a jutalomhoz érnek a tánczos megkísírli ugrással elérni, tánczosnéja pedig a tánczossa nadrágját térdén megkapva emeli és segíti az ugrásban a czél felé. Ha nem sikerül tovább mennek, a kiknek sikerül elkapni, azt a párt ünneplik, muzsika szóval körül hordják az ulzán, szüleiknek, községi s egyházi elöljáróknak bemutatják. S azután foly a mulatság éjfélig, a mikor a harang megszólal a toronyban, be állnak a böjti napok, mindenki csöndben haza oszlik. Húsvét szombatján nem esak Kaplyonban, hanem minden ilyen sváb telepítvényi községekben fogadás lörlénik két legény között, kikhez azután a többiek is pártra oszolva szegődnek, arra fogadnak ugyanis, hogy a míg az egyik Kaplonyból Kálmándra elfut és visza érkezik, adig a másik száz darab egymástól pár lépésnyi távolságra lerakott tojást egyenkint ősze hord aki indulási helyiségre; ilynemű többrendbeli mulatságaik vannak, melyekkel kedélyesen eltol tik az ünnepeket, a helyett hogy a korcsmán dőzsölnének, duhajkodnának. Minden esetre szerencsés fogást csináltak a Károlyi Grófok, a mikor ezt a jó erkölcsű, szorgalmas népet birtokaikra telepítették, kikből alig egy fél század alatt már az ujj hazájokat szerető hasznos polgárai lettek. Ezen év egyik napján a szomszédban lakó Bagossy Pál udvarán annak számos gyermekeivel játszadozván, egy ott kiskorától fogva felnevelt, de azért lánczra kötve tartott farkas kölyökkel ellenkedtünk, a mely egyidejig tűrte mgerkedéseinket, de végre düh be jővén felérik ugrott, és az én bal térdemet elérvén, abba két első fogait be vágta, miért Bagossy Pál haragra lobanván a farkas kölyköt lelőtte. Az én sérelmem sem mély, sem nagy nem volt és esak hamar hegedni kezdett, és nem is fájt anyira, hogy a járást akadályozta volna, de a mind két udvarbeli cselédek adig tárgyalták az esetet, míg reá fogták, hogy az a farkas kölyök egészen szelíd volt, a gyermekek játszol lak vele, és soha senkit sem bántott, hanem már- az esetet megelőzőleg valamelyik éjjel egy kóborló kutyával marakodott, és azólta roszkedvű és dühös lett, [i szóval kisütötték, hogy akkor már a veszetség előjelei mutatkoztak rajta; a mi Nagynénémet anyira elrémítette, hogy az esetet szüléiméi közölvén, már hegedő sebemet orvosi kezelés alá vétették, s ez által a sebet any ira elnrérgesítctték, hogy azzal hetekig kellett ágyban feküdnöm, míg gyógyulásnak indult, szándékosan akadályozván a hegedésél; ezen fájdalmas operátió anyira elgyengílett, hogy valódi hóldkórosság vett rajtam erőt, éjjelenként felkeltem és alva ösze jártam még a szomszéd szobákat is, mely betegséget az által kívánták elenyéztetni, hogy ágyam eleibe egy alacsony fa edénybe, mely a pinczébe kánnentő név alatt használtatott, éjeire vizet helyeztek el, melybe bele lépvén egy néhányszor felébredtem, de utóbb ezt gondosan elkerültem. Akkor az orvos tanátsára egy öreg aszony rendel letett hozzám, a ki minden mozdulatomra felébredt, s ha felkelni akartam felkeltett, és ujjra lefektetett, ezúton lasankénl elmúlt, és soha sem merült fel többé. Ezen év folyamán az ismeri világ részekben mindenütt a legkívánatosabb béke és csendesség uralkodott, mintha csak a népek a hadakozás mesterségét elfelejtették volna, hanem annál