Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

totta azokat házanként a nagyobb, módosabb gazdáknál egyik utzába és elrendelte, hogy adót esak attól fogadjanak el, a kinél katona van, bog}' attól azonnal tovább küldhesse. Hanem tudott nagy lármái csapni, fenyegetődzni, a midőn Kemecsére be érkezett, egyenesen hozzám hajtatott és utza halat tára ki jelentette, hogy ő neki egyenes utasítása van arra, hogy vőlt alkotmányos tisztviselőhöz szállásoljon be, mivel ő annyi mintha bárom katona volna itt, neki külön szoba, uri ellátás dukál, de ha ki tetszik fizetni az adó tartozását tovább megyek a vőlt Főszolgabíró úrhoz. Fn azonban kijelentettem, hogy nem fizetek, már csak azért sem, nehogy a magyar vendégszeretet ellen vétsek. Mire azután látható örömei beszállásolt, és minthogy ellátásáért semmit élnem akartam fogadni, három napi ott léte után adómat kifizettem azért, mert észre vette, hogy a falu házánál szó esett rólla, hogy Borbély Gáspár sógoromhoz nem küldött katonát, pedig a sem fizetett, hát kijelentette, hogy megyén Borbélyhoz szállásra, hogy ne kellessen oda katonát adnia. Hál oda is nagy lármával szállásolt be pár napra, el menetelekor pedig ugy megborravalózta cselédjeinket, hogy azok visza jöveteléért vágyakoztak. Azért működését siker koronázta, a ki tehetetlenségből nem tudott fizetni, nem zaklatta. Ily módon bele hajtatván az adó fizetésbe, ha nem szívesen is, fizettünk, ne hogy zaklatásnak tegyük ki magunkat. A kurta 48-ban abban a reményben, hogy ez az én hivataloskodásom állandó lesz, lemondtam a Fejér birtok bérletéről, helyesebben éppen ujj évre lejárván, nem vettem ki ujjabban, s ez másnak lett kiadva. De hivataloskodásom megszűriLével már újból felfért volna egykis bérlemény, s így sógorommal Mikecz Károlyal, Zsiday István és Dániel pataki lakosok kemeesei birtokát béreltük ki, s így megint szántó vető emberré lettem. Es beálván a rendkívül száraz időjárású évek, s annak folytán adig nedvesség miatt nem kellően használható földek s rétek tetemesen megjavulván, ugy a sajátom, mint a bérlelt birtok megelégedésemre hozol I minden nemű terméseket, szóval igyekezetünk után elég jó jövedelemnek örvendettünk. lízen év őszén az egész éven keresztül, sőt már az előző évben is uralgott szárasság folytán a határon lévő kisebb nagyobb tavak nagy részben kiszáradlak, melyek közül különösen a mintegy 400 holdnyi terjedelmű Nagy mága nevű rét használható kaszállóvá alakult, melyben a körülte lévő földek birtokossai jól jól behatolván, maguknak sok jó szénát kuporgattak, hacsak a szomszédjaik a már megmunkált szénáikat élnem tulajdonították, mint közös területről valókat. Miből azután perlekedés, kelemetlenkedések merültek fel, minek megszüntetése czéljából abban állapodott meg a közbirtokosság, hogy a Nagymágának közös területét egy a birtokosság irományai között létező térkép szerint kijelölvén az ahoz csatolt felosztási kulcs szerint még az őszön szét osztatja. Minthogy a közbirtokosok között volt egy Mikecz Miklós nevű fiatal ember, a ki az iskolákbői kilépése után pár évig Blahonka Jósef mérnök melett praktizált, hát őfelvállalta, hogy a kiosztást ingyen eszközölni fogja, de hát betel jesedel l rajta a közmondás, hogy ólesó húsnak híg a leve. A felmérendő terület keléiről nyugot felé nyúló hoszas három szöget vagy épen...