Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

napol sem dolgoznia, hanem megfogad maga helyett egy pár szegény napszámos embert, s azok csekély napi bérért ledolgozzák a reá esendő részt. Erre azután nagy öröm támadt a szegények között, a hol még abban az időben nemigen vőlt alkalom napszámot keresni. Az Oköritőra nézve előnyös része a szabályozásnak az lett volna, hogy a Szamos a Gzégényi kanyartól Matolcsig árasztó csatornán a falu mellől elvitetnék, így Fülpös, Géberjén és Derczény két Szamos közzé szorul. Ugyan e tárgyban később Fejérgyarmaton az érdekelt községek birtokossal meghívásával népes értekezlet tartatott, a hol azonban a nag)' többség Luby Zsigmondal élükön ellene szavazott az egyoldalú tervezetnek, azzal indokolván a tervezet hiányos voltát, hogy a Szamos szabályozása csak ugy vezetne czélhoz, ha azzal együtt a Kiaszna, a folyó bal és a Tur, annak jobb partján szabályozás alá vonatnának, s így ez mozgalom csak annyi hasznot hajtott, hogy az érdekelt vidék birtokosságának alkalma volt ösze jönni, s részben ismerkedni és a haza szomorú viszonyairól eszme cserét váltani. Ugyan ezen évi Junius hó 29-én elmentünk Fejérgyarmatra templomba, hol Csoknyay Berti gyermekkori ismerősömnél szálván, ugy az ő, mint neje Költsey Mária szíves marasztalására ott is maradtunk hálásra. Csoknyay is ujj házas lévén egy kis két éves fiók, nekünk pedig egy éves leánykánk volt, azokat öszcszántuk, s estére tréfálődztunk, hogy azok lakodalmát üljük. Szóval semmi roszat nem gyanítva igen jól mulattunk, de másnap reggel arra értünk haza, hogy akkor éjjel a padlásunkra betörtek és mintegy 5 köbölnyi búzánkat és másfél köbölnyi aszalt szilvát elloptak. A mi anyi val inkább elkedvetlenített, mivel a kora tavaszi rendkívüli árvíz az őszi vetésünket csaknem telyesen megsernítette, s így az el lopott búzára nagy szükség lett volna az idei rosz termés pótlására, melyből az ecsedi láp felől feljött ár, a lapályos fekvésű forduló lévén bevetve, annak 8/10 részét ki áztatta, csak is a vetés tábla keleti végén maradt annyi, hogy 39 kereszt volt rólla aratható, a mi a szükségelt őszi vetés alá való magot sem adhatta meg, s így az ugar fordulót kénytelen voltam őszi vetés végeit felébe kiadni. Pár heti folytonos nyomozás után sikerült a tolvajt kipuhatolni, de nem a hatóság utján, hanem egy Zsidó Jeány súgta meg nekem, hogy éppen most ment Pinczés Pesta a Rápolti vízi malomba őrölni, két zsák búzát vittek ladikon Illés Ferivel, egyik a parton húzta kötéléi a csolnakot, másik a csőinakba ült kormányt tartani. 0 több paraszt lányokkal vízért járt a Szamosra és a füzesből halgatták a beszédüket, hogy Tóth Ferinek nem adnak belölle, ő elvitte a két zsák szilvát. Erre én még akkor este befogatván a bíróval és egy esküdt emberrel a malomhoz hajtottunk és sikerült a csólnakon a vízfolyás ellenében jövőket megelőzni és a zsákokkal együtt a községbe éppen beérkezett csendőröknek által adni, a kik előtt tettüket beismervén a nagykárolyi törvényszékhez bekísírtettek a tettesek. Én azonban a két zsák búzán kívül a káromból sémit sem kaphattam meg, mivel a tolvajoknak semiök sem volt, még megpótoltam azzal, hogy kétszer kellett tárgyalásra Károlyba beutaznom és tanúimat az elöljárókat behurczolnom. Második bent lételem alkalmával a törvényszéknél talákoztam Uray Józseffel, a ki akkor ideiglenesen bent tartózkodott Károlyban lévő házában, felesége ugyan is megörvendeztette őt egy szép egészséges gyermekkel, a ki ugyan csak leány vőlt, de azért Józsi bácsi azt mondta, hogy nem adná az egész világért. Tárgyalás után elvitt magával, hol a kedves Izát, már mint három hetes gyer- [67] mekágyast egészen vidáman nevetgélve találtam és először is kisdedét tartotta elém, hogy csókoljam meg, azután egész hévvel magához ölelve örömkönyek között dicsekedve mondta, boldog vagyok Péterkém, lásd milyen szép kis leányom van, ezt neked köszönhetem, akkor valotta meg ugyan is férjének, hogy nem az aszonyok, hanem én mondtam neki azt a jő tanácsot, a minek folytán ennek a boldogságnak örvendezhetnek. Ezen azután egész ott létem ideje alatt jól el mulattunk, s ha az elöljárók velem nem lettek volna, haza se mentem volna akkor nap, de hát azokat haza kellett szállítanom. És atől kezdve soha sem láttam többé Uraynét, mert én még azon év őszén Kemecsére költöztem visza, ők pedig nyárba Genesen, télbe előbb Károly-