Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

vehetem át és rendezhetem be magamat. S így abban állapodtunk rneg, hogy esak mához két évre, azaz 1854. évi Martius 15-én fogunk megesküdni, s ezt az Anyával és nagyannyával is így megbeszéljük. Különben is ezt a korai jegyváltást csak is azért rögtönöztük, mert az én kis szerelmesem nővérem előtt folyton panaszolkodott és kesergett azon, hogy én Szabóéknál távol lévén, valamelyik Szabó leány vagy a szép Fejér Erzsi által elcsábítva Őt elfelejtem, elhagyom, ő már erről, valamint az Annyja is tudomást szereztek biztos kútfőből és e miatt sokat sír ő éjjelenkint, mikor senki sem látja. Nővérem sem megnyugtatni, sem kivalatni nem tudta, hogy ki hordja neki róllam azokat az ál híreket, sőt már ő maga is gyanúba vett, hogy van valami a dologban, s közölte velem, s egyúttal a kézfogőjára azzal hívott meg, hogy adig ne menjek kedvesemhez, míg vele nem beszéllek. A hol azután együtt állapodtunk meg abban, hogy a jegyváltásukra Emelkáékhoz menjünk és ott egyúttal mi is jegyet valósunk, ezzel azt. hiszi megfogjuk nyugtatni a kis aranyos babát. A lakodalom maradhat két vagy három évre, a mikor már Oköritón berendezkedek, adig pedig csak tovább patvarisláskodjam, telyesen tétlenül nem őgyeleghetek. így azután kész tervel mentünk oda, a kis rubinos gyűrűt is akkor vettem Kemecsén az ottani Ötvöstől Reiz Majer uramtól, mert nekem adig soha nem vóll gyűrű az ujjamon, a pecsét nyomós gyűrűmet is a zsebemben hordtam. Leendő Anyósom ozsonnára hivatott be bennünket, a hová is jegyesseinket karunkon vezettük be. A hol anyósom közvetlen szomszédját Kriston Jánost nőjével Kriston Amáliával, kik egy éves házasok voltak, találtuk és a ki az ozsonna és teríték kiválóságát dicsérvén, anyósom kijelentette, hogy illő vőlt ki tennie magáért, hiszen egy ujjdonat ujj jegyes pár szerencsélteti az ő asztalát e mai ünnepélyes napon. Mire én kijelentettem, hogy tulajdonképpen nem is egy, hanem kétjegyes pár lesz szerencsés élvezni szíves vendég szeretetét és azzal Emelkám gyűrűs kezét megfogva felmutattam, hogy itt a jegy gyűrű is bizonyságául annak, hogy mi is jegyet váltottunk. Az egész társaság hihetlenek vélvén a dolgot, szóhoz sem jutott, míg anyósom Anya özv. Kelemen Ferencznő szül: Szögyényi Johanna neheztelő arczal megrovásképpen mondta, hogy ilyen komoly lépésből nem illik tréfát űzni. Mire én azután szintén komoly arczal kijelentettem, hogy ez nem tréfa, ez megtörtént dolog, mint hogy kedves néném még a mull tavaszai, a midőn Emelkát a nevelőből haza szállítottuk kijelentette, hogy nern bánja akár melyik lányát veszem el, ugy is gyerek koromtól fogva vejének hív, hát előleges bele egyezését bírván nem akartuk ezen szép alkalmat elmulasztani, hanem tényleg jegyet váltottunk. Kérjük utólagosan is beleegyezését. Hogy nem szabályszerű jegy gyűrűi, használtunk, annak nem mi, hanem a kemeesei Zsidó Ötvös az oka, a kinél olyan nern vőlt. Erre azután a boldog kis kaczagó menyaszonyt ugy az édes, mint a nagymamája haszontalan kis csitrinek nevezvén ösze csókolgatták, azután az Annya lehúzván a saját jegy gyűrűjét, azzal adta át nekünk, hogy viseljük ezt holtig, ne legyünk boldogabbak, mint ők voltak, hanem szerencsésebbek, hogy ne maradjon valamelyikünk oly korán özvegyen mint ő maradt, a midőn még ez a legnagyobb lánya 7 éves vóll. Azután a kedélyesen elköltött ozsonna mellett megbeszéltük öszekelési terveinket. Mindenki helyeselte, csupán Kristonné nrondott ellene, arra bíztatta Emelkát, hogy ne várja be a két évet, ő sem vőlt még 16 éves mikor férjhez ment a mult nyáron, azért nincsen semmi baja, csak Deczemberbe töltötte be a 16 évet, azért ugyé nyalka menyecske vagyok, s azzal egyet perdült közöttünk, hogy minden oldalról megnézhessük. Az év következő holnapjai minden bennünket közel ebről érdeklő nevezetesebb esemény nélkül telt el, de az országra, nemzetre nézve válságos idők állottak elő. Telyes erővel életbe lépett az absolutizmus, az ország Erdéllyel együtt öt kerületre osztatott fel, melyeknek élén ugyan annyi Császári biztosok kerületi főispánok czírnén állottak, a megyéknek nevei és régi határai megmaradtak, de az ország területe megcsonkításával: attól az úgynevezett temesi