Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

anak utódja Báró Vay Miklós által bírt birtokait, Golopot, Szántót sat. ez által visza szerezheti a forradalomban részt vevőB. Vaytől történendő elkobzás utján. Mi azonban nem voltunk többé megkérlelhetők, én ki mentem fogatni és téli időben délutáni három óra tájban kiindultunk Kassáról és Kenyheczen háltunk. Szentmiklósy Pál rokonunknál háltunk meg, a kinek elbeszélvén az esetet az igen megbotránkozott rajta és mint Pigay Katalintól született nagybátyánknak és anyánknak unoka testvérje lévén erössen biztatott, hogy ezen általa is egészen méltányosnak és igazságosnak ítélt ajánlatunk elfogadására az öreget reá fogja kapaczitálni. A mi azonban nem sikerült, az öreg hajthatlan maradt, felesége egy vén fogatlan hárpia a saját rokonsága érdekében az ellenkezőre heeeelte, az öreg pedig, hogy holmi szerelmi hűtlenkedéseiért némi kárpótlást nyújtson a nállánál 10-12 évvel idősebb vénsatrának, az ilyenekben hajlott a szavára. Ily módon egyetlen nagybátyánk szűkkcblűsége folytán elestünk egy olyan szép jövőjű birtok megszerzésétől, a mely ma, a midőn ezen erre vonatkozó jegyzeteimet módomban van rendezni és tisztázni, t.i. 1905. évben, biztosan megérne kétszáz ezer forintot, amennyiben az 1864-ben végrehajtott halászi tagosítás alkalmával egy majorsági telekre 85 osztályozott hóid jutott, s így a 6 1/2 telekre 553 oszt. hóid, melynek a Tisza és nyírvizek szabályozása előtti ártéri része csekély használatú rétekből alván, két-három szoros menyiségben adattak ki, s így az esendő terület ezer hóidat is meghaladta volna, melynek 1200 négyszögöles holdja ma már a legolcsóbban számítva is eladható 220-260 írt-jával. No de a vén roszlelkű nagybátyánk is meg járta, az ezen ügybeni lelketlen magatartásáért érzékenyen meglakolt. Ugyan is Kömerling János, kivel mi a köztünk folyamatban lévő peres ügyek daczára igen jó rokoni viszonyban éltünk - Gábor testvéremtől kért tanácsot, hogy mily uton lehetne még a nagybátyánk által sürgetett végrehajtást elodázni, még egyideig elhúzni, vonni. Gábor testvérem azt mondotta neki, hogy ő meg tudná akasztani pár évre is a végrehajtást, a vén hundczut boszantására meg is tené, de hát ő a felperes fia és illetőleg unoka öcse lévén az ügyben ellen ügyvédül felnem léphet. Hanem utasította KömerIinget Böszörményi lüszlő vóll 48-ik Zászlóalybeli kapitányhoz, ki egy ével előbb Kálióban irodát nyitván alapos tudományosságával igen elhíresedett ügyvédi névre tett szert. Az azután nem csak megakasztotta a végrehajtást, hanem sikeriilt bebizonyítnia, hogy a megítélt hétezer forint nem ezüst forint, hanem az 1817 előtt szokásban vőlt úgynevezett rénes vagy rénusi forint, a miből 2 1/2 frt. számítatik egy ezüst forintba, s így az eredetiben 35 ezer forintban megállapított követelés leszállott 2800 forintra, a mi miatt azután az öreget majd megütötte a guta, perse, hogy nem lett volna kár a haza áruló Muszka vezetőért. Anyival is inkább, mivel szegény jó anyánkat, s általa gyermekeit is a fentebb előadott eseten kívül még több eseteknél is érzékenyen megkárosította. Ugyan is, az 1835-ben Kemecsén elhalt másik nagybátyánk Olasz Mihály bizonyos báró Onachtenőtől megvásárolta Pócspetri község negyed részét abban az időben rnég 12.000 ezüst forintért és azt, minthogy azzal joga vőlt végrendelkezni, nem az Anyámnak hagyta, a kinek akkor éppen 7 élő gyermeke volt, hanem a gyermektelen János öcsének, a kinek felesége már akkor 58 éves lévén /őmaga 46/ reménysége se lehetett örökösökhez, azzal a kikötéssel ugyan, hogy a birtokra 2000 frt-al a Kassai Káptalannak tartozván, azt János köteles lesz kifizetni és ha csakugyan örökösei nem lesznek, a birtokot halála után tisztán Anyámra hagyni. Ezt az örökséget is eljátszotta az Öreg töllünk, ugyanis : adig járt hozzánk és nállunk napolt igazán ebestül kutyástul, míg minden nemű fényes ígéretekkel sikerült Anyámat reá vennie, hogy egyezzen bele a pócspetri birtok eladásába, hogy ő annak árából Kassán szép emeletes házat vásárol, többet fog az nekünk is érni, az marad majd reánk az ő halála után minden egyébb, Kenyheczen, Szírián vásárolt birtokokkal együtt Mi lett a vége? Az, hogy a mint 1861-ben meghalt, végrendeleteit nem tevén semmi szerzeménye nem maradt ránk, csak az ősi vagyon, meg az a 2000 frt. adóság, a melyet