Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

latság fejezte be, a mi a közönségnek ifjabb részét erössen érdekelte, s így mindég zsúfolt háznak játszottunk. A Kemecsétól félórányira fekvő Vassmegyer községben két Megyery testvér lakott, Pál és Károly. Pál magának való társaság kerüllő, alig 25-26 éves létére már vált. ember volt, a ki Bekény Ilka nevű szép, alig 20 éves feleségél azzal küldte haza három hőlnapos aszony korába szüleihez Nagyfaluba, hogy ha 3000 frt-ot nem hoz neki atyától még akor nap, akkor ne is jöjjön visza. A szegény aszony, pénze atyának anyi készletbe nem lévén, nem ment haza estére, hanem Szülei igyekeztek a kívánt pénzt ösze esinálni, erre Megyery Pál másnap nejének minden bútorait, ágyneműit, szóval mindenét szekerekre pakolva másnap haza küldötte, s így azt válásra kényszerítette. Szóval egy morozus bolond kiálhatatlan természetű ember vőlt. Károly öcse azonban neki telyesen ellentéte vőlt. A szabadságharczban Pali éppen nem, Károly pedig csak annyi részt vett, hogy mint Nemzetőr résztvett az úgynevezett Déézsi futásban, hol Katona M iklős ezredes vezérlete alatt lévő pár ezerből álló nemzetőr csapat pár ágyú szóra megszaladt és nagy része hazáig meg nem állott. Megyery Károly azonban csak Szathmár megye Kölese községéig futott és adig onnét el sem jött, míg előbb Horváth Imre ottani birtokos Flóra nevű fiatal leányát élnem vette, aki elég csinos és kellemes modora aszonyka létére nem bírta a kicsapongó természetű férjét örökös kóborlásaitól visza tartani. Minden alkalmat felhasznált, a mivel hacsak ideig óráig is othon tarthatta. Ily alkalmul használta fel névnapját is, mely November hó végére esett. Kemecséről lányos családokat, ugyan onnét és Szathmárből fiatal embereket hívott meg és olyan névestét rendezett, a mely harmadnapi reggelen ért végett. Szathmár megyéből az aszony Miklós nevű lestvérjével eljött Vásárhelyi Bencze, Böszörményi László, mindketten 48-asok, kik onnét Kemecsére át jővén és itt is mulatván, elmentem én is velük Bujjra, Berezelre, Szabolcsra, Nagyfaluba. Mindenütt és minden éjjel tánczoltunk, csak a szekerén tovább utazás közben bóbiskoltunk annyit, a menyit lehetett, viszajövőbe Kemecsén kipihenve, elmentünk Őrbe, jármiba, Sályiba, hol az akkor híres szépségnek ismert Sulyok Izabelláéknál búcsúzzunk el egymástól. Ott Rozzy Károly és Nagy Bálintal ismerkedvén meg, azok Karácsonyra hozzám ígérkeztek. Vóll ott még egy másik Izabella is, a csengeri gyógyszerész leánya Brandl Iza és szintén igen szép szőke leány, az nekem jobban tetszett, mint az elhíresztelt szépségű Sulyok Iza, mert a míg az erős növésű és sötét fekete hajú és szemű Sulyok leány, ugy látszott nem elég alapos műveltségénél fogva is hideg szótalan modorú volt, adig a másik Iza valódi égszínkék szem és feltűnően csinos termetével, vidám, jókedvű műveltséget mutató modorával mindanyiunkat elbájolt, bárha szőke keskeny arczocskája szépségben nem mérkőzhetett is a hírhedt druszájáéval. Reggel a czimborák tovább mentek, én pedig hazakísírtem Brandlnőt és bájos leányát és csak délután fordultam visza Ököritóig, megígérvén Izácskának, hogy rövid időn meglátogatom. A Karácsonyra ígérkezett Szathmár megyei fiuk Rozzy Károly, Nagy Bálint és Kormos Ferdi csakugyan pontosan megérkeztek, a kikkel az ünepi napokat Kemecsén vígan eltöltvén, ujjabb körútra indultam, elmentünk Bűly, Berezel, Gávára, onnét visza fordulva pár napot mulattunk Kemecsén, azután Őrön, Járrnin át Szatmár megyébe indultunk. A tél azonban anyira meglágyult, hogy alig tudtunk Ököritóig elvergődni Vízkereszt estéjén, holott a tervünk a vőlt, hogy ezt az estét már Tatárfalván Gyene Gáspárnál töltsük, hova Gáspár estéjére vártak benünket. Este felé a sárra mintegy tenyérnyi hó esett, miért is a bérlőnk nagy lapos talpú paraszt szánkába fogatott és ugy szállítatott benünket Angyalosba, honet az azzal szemben fekvő Tatárfalvára ladikon mentünk át a Szamoson. De bizony már akkor éjfél körül járt az idő, amikor Gyenééknél megjelentünk és mindenki aludt, minek folytán elmentünk az ugyan ott lakó Pongrácz Károly ezimboránkhoz, hol valamit harapván, éppen le akartunk feküdni, a mikor a Gyene bátyánk gazdája azzal a jelentéssel állított be, hogy az urak a kutyák ugatására felébredvén