Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

felállítván és számba vévén, az időközben beérkezett Klapkának jelentést tett, hogy mindannyian megjelentünk és ő mint várparancsnok kéri a Vár és hadsereg parancsnok urat, hogy az általunk elfogadott és aláírt lázító szellemű nyilatkozat alapján mindanyiunkat hadi törvényszék eleibe állítatni méltóztatnék, mire egy 56-ik zászlóalybeli kapitány hadnagy társával előlépvén engedelmet kért a szollásra, de Klapka leintette és a sorba visza vezényelte, s azzal hoszan tartó igen szép beszédben megértette velünk, hogy az ily nemű kérvényezés a czivil életben is némi elégedetlenségre mutat és az katonaságnál, minthogy a mi az erők megosztását idézheti elő, lázítás színezetét viseli és meg nem engedhető, de mivel nem csak a kérvénykifejezéseiből, hanem egyszersmind az azt aláírók ismert jó hazafiuságukból is azt kell következtetnem, hogy arra őket éppen ezen ismert jó hazafiuságuk és katonai kötelezetségük lelkes telyesítése iránti jó akarat ösztönözte, a hadi törvényszék általi megbüntetésünket nem kívánva és kéri a Várparancsnok urat, hogy e beli indítványát viszavonni szíveskednék, kijelentvén, hogy azért rövid uton, illető osztályparancsnokságunk által leendő fegyelmi büntetésünket elrendelni fogja, de kijelenti végezetül, hogy bárki közülünk még ilynemű akár írásbeli, akár szóbeli kérvényezésbe vagy nyilatkozat tételbe részt venni merészel, mint lázadót fogja tekinteni és agyon lövetni, s azzal szalutálván elbocsájtott benünket. Táborhelyünkre utazásunk közben a Városon keresztül kellett haladnuk, hol hatan, akik a 25., 48. zászlóalytól és a donmiguelektől valók voltunk öszebeszéltünk, hogy az idő a déli 12 órát meghaladván, tábori asztalunk már felbontva lehet, hát bementünk egyik előkelőbb vendéglőbe és egyik sarokbeli kerek asztalt elfoglalva együtt kényelmesen megebédeltünk. Az ott lévő honvéd tisztek ebéd közben kérdezősködtek töllünk, hogy mit szólott Klapka az ismeretes kérvényre. Láttam azonban társaim arczáből, hogy nem igen van kedvük arról beszélni, én röviden elmondottam, hogy Klapka kijelentette, hogy az olynemű kérvén y ezésnek katonai szempontból véve, már annak terjesztési módjára tekintettel is lázítási színezete van és beszédjével annak valódiságáról telyesen meg is győzött engemet és azt a kijelentését, hogy az Ascherman által kért hadi törvényszék eleibe állítatásunkat csak azért nem rendeli el, mivel ugyan csak a kérvény szavaitól meggyőződött arról, hogy ezen büntetést érdemlő cselekményre haza és szabadság szeretetünk körüli túlbuzgóságunk által Ösztönöztetve vetemedtünk, de a legszigorúbb büntetés kilátásba helyezése ígérete alatt megtiltotta, hogy ilynemű dolgokba többé sem szóval, sem írásilag avatkozni ne merészeljünk, tehát ne beszéljünk e tárgyról, nehogy egy vigyázatlanul kiejtett szó ujjabb bajba keverjen benünket. Erre egy kedves arczu, de egészen házias öltözetben a hozzánk közel lévő fal melletti párnázott lóczán ülő és kötéssel foglalkozó nő felállott és asztalunkhoz közeledett, hol egy üressen álló széken helyet foglalván bemutatta magát, hogy ő özvegy GrogoricsnőTemesvárról, Klapkának rokona, s mint ilyen othon nem maradhatván, a temesvári csata után sikerült ide bemenekülnie. O nem katona, tehát megmondhatja szabadon a véleményét, mely abból áll, hogy Klapkát már elő készítették a Gr. Károlyiak a Kapitulatióra, Gróf Károlyy Gyuriné itt lakik Klapkával eleitől fogva, Gr. Károlyy Lajos pedig a fegyverszünet alatt Tatára azért jött, hogy olt elfogassa magát a huszárokkal és bekísírtessen Komáromba, a ki István és György grófokkal ellenkezően igen nagy Schvarczgelb lévén esak azért fogatta el magát és nem szabadon jött bé Komáromba Tóthmegy erről, hogy port hintsen a hazafiak szemébe, de czélja a Klapka megpuhítása vőlt, miben czélt érvén, titkon elis hagyta Komáromot, tehát bármint ellenzenék is az urak, a kapitulatió megfog rövid időn történni, ugy a hogy az osztrák akarja. En éppen fekete kávémat behörpenl vén a fizető pinezért kiál toltam és kifizetvén számlámat feláltam és annyit mondtam a nőnek, hogy bocsásson meg, de nem osztom a véleményét, s azzal kimentem, s társaim sző nélkül követtek és haza felé haladtunk. Mirtdanyiunknak szeget ütött a fejünkbe a Grogoricsnő beszédje és azon gondolkozva szótlanul mentünk a csillagsáncz és Várközötti híd