Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

mert az I-ső hadtest még mindég a kerülő utat csinálta Gutta felé és az délutáni 4 óráig sem érkezvén nehogy a Vághoz szorítassunk, megkelíett kezdeni a viszavonulást, mit az ellenség észrevévén, a Csalóköz felé vezető viszavonulási utunkban eső Királyrév községet egy brigádával elfoglalta, mit minden áron visza kellett foglalni, a mire Rakovszkyt Görgey élőszóval aként utasította, hogy a menyiben Királyrév viszafoglalása életkérdés, azt mulhatlanul viszafogialya, ha a hadosztályának fele ott hull is el; akkor Rakovszky lováról leszállott és a 48-ik zászlóalynak csak annyit mondott, hogy halottátok a fővezér parancsát, hát utánnam győzni vagy meghalni. Engem bátra küldött a többi zászlóaljaihoz azzal a parancsai, hogy azok is nyomuljanak utánnunk, még pedig a 25-ik és 52-ik zászlóaljak afőutczának, a Donmiguel és 56-ik pedig balra húzódva, az oldal utzának tartsanak, ugyan ugy osztotta fel a 48-ik zászlóaljat is, felét Mikecz Tamás százados vezetése alatt az oldal utzához rendelte, maga pedig a másik fele élén a fő utzának rohant, de az udvarok, épületek ellenséggel lévén tele, minden udvart, házat külön kellett megostromolni, bár az utzák igen szélesek voltak, mind a mellett azokon az ellenség sűrű puska tüzelése miatt nem lehetett előre haladni. A fő utza egy hoszu egyenes vonalt képezett, melynek közepe táján az oldal utza ugy torkollott bele, mint a nagy T betűnek alsó szára a felső részébe, és ott mindkét utza kiszélesedve, mintegy piaczot képezett, a midőn ezen pontig jutottunk, az utza torkolat túlsó szegletén lévő és erőss vert fallal kerített udvarról az ott lévő Német gránátosok oly élénken tüzeltek reánk, hogy az előhaladást meggátolták, megkísíreltük rohammal átnyomulni azon a széles utzán, de az igen sok veszteséggel járónak bizonyulván és miután az oldal utzán jövők még ezen ponlól 6-7 udvarral hátrább és csakis az utza tulső felén törtettek, az oldal utza innenső részéről máj- az ellenség eltakarodott. Rakovszky parancsolta nekem, hogy az oldal utza innenső részén szaladjak Mikecz századoshoz azzal, hogy ők az utza üres udvarain is törtessenek előre, hogy a szeglet udvaron lévő gránátosokat két tűz közé foghassuk. En a parancsot szó szerint véve, az oldal utza innenső szélén szaladtam végig, a helyett, hogy az üres kerteken húzódtam volna, igaz, hogy ott néhány leginkább sövény kerítésen kellett, volna átugranom, míg a gránátosok által bezeczolt udvar előtt elhaladtam, azok minden töltött fegyverüket rám sütögették s így legalább is kaptam 20-25 lövést, mint később megléptük nyolcvanhal lépés távolságról, de mint később elhenczegtem, azokból a golyókból egy sem vőlt nekem öntve, pompásul roszul lőttek a kutyák, jó csillagzatom épen megtartott és átadhattam Mikecz századosnak a parancsot, ki Böszörményi századost századjával és az odaérkezett Donmiguelekből egy nagy csapatot a túloldali üres udvarokra rendelt. Én pedig a szintén ott lévő Gábor Lest véremet, ki már ekkor kapitány vőlt, megnyugtatván, hogy semmi bajom nincsen, szintén Böszörményihez csatlakozva nyomultunk a kérdéses Gránátos fészek felé, melyei szemben lévő épületeket és udvart megszálván, a gránátosokat pár percnyi élénk tüzeléssel, melyhez a másik fél zászlóaly és a 25-ik zászlóaly túloldali tüzelése is hozzájárult, jól megzavarván, minden oldalról rájuk rohantunk és minthogy az alatt Mikecz Tamás is a kert felől utjokat álta, bizony abból a divízió gránátosból hírmondót sem hagy tank, fel lévén dühödve ellenük, hogy fedett helyükről sok jó embereinket lepuskáztak. A mikor a kérdéses udvart megrohantuk, a 48-ik zászlóalyból egy Postár nevű ács ugrott legelsőben át a kerítésen, a hol is [három | óriás nagy morva gránátos közre fogta, de a kis Postár, a kit kis termetűségénél fogva társai kis Postárnak hívtak, az őhoszu nyelű ács fejszéjével oly ügyesen védekezett, hogy a három polyák egy sebet sem tudott rajta ejteni, hanem egy tiszt hátulról kardjával fejbe vágta, mire Postár féltérdre esett, de azért nem adta meg magát, hanem ugy forgatta a bárdját, hogy hozzá férhetlen volt. Csakhamar segítségére siettünk Böszörményivel, én az egyik gránátost vágtam fültövön, hogy azonnal elterült, másikai Postár az ő birtokában lévő bárdjával ugy vágta melybe, hogy mégse nyikkant többé, Böszörményi pedig a főhadnagynak csavarta ki a kardot a kezéből, a ki rimánkodásra vette a dolgot, de Böszörményi megmondta neki, hogy a miért