Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

méltatván tölle éppen nemvárt kegyességgel hozzám fordult és kedélyesen tudtomra adta, hogy miután igen jó fekvő helyem van, aludhatok ott reggelig, majd esak akkor kell visza indulnom, s azzal a vele érkezett tiszteket elbocsájtván leült Bajer ezredeshez és vele németül értekezett, mi közben az is eszébe jutott, hogy nekem vacsoráról gondoskodni kell, éhes is lehet a [79] jól termett magyar gyerek s hogy észrevette, hogy még nem alszom, meg is kérdezte hová való vagyok, amikor jelentettem, hogy Szabóles megyei vagyok, azt mondta, hogy akkor bátran beszélhetnek előttem Németül, tudja, hogy egy szót sem értek. Sokkal nagyobb volt azonban a respectusom a nagy emberrel szemben, mintsem elmertem volna titkolni, hogy értek németül, mire azt mondta, hogy ugy is esak azt beszéli ik meg, hogy mily módon tudatták Aulikkal a mai nagy győzedelmet, hál abban nines semmi titok, meghalgathatom. Perse, hogy ezzel olyan érdekessé lett előttem beszélgetésük, hogy az alatt élnem tudtam aludni, hanem folytonosan figyeltem reájuk fekvőhelyemből, bárha minden szavukat megérteni nem tudtam, de azért annyit ki tudtam venni, hogy az ellenség Veiden vezérlete alatt Olaszországbői felhozott több diviző gránátosokkal és Morva felől érkezett sereggel megerősödve, Nagy Sal lónál a községre és erdőre támaszkodva készen várta őket, a midőn oda megérkezvén Klapka az erdőn tul álló Volgemuthot, Damjanics pedig a községnél Veldent támadták meg és elkeseredett igen véres utzai csatában legyőzvén, több, mint 2000 foglyot ejtettek. Azután franczia nyelven folyván a további beszélgetés Görgey eltávozott, Bajer pedig felhívott, hogy vele vacsoráljak, s azután aludjak reggelig, a mit szintén pontosan és őszintén mondva szívesen megcselekedtem. Reggel 7 órakor Bajer ezredes átadott nekem egy Aulik tábornokhoz czímzett levelet és egy posta könyvbe beíratta velem az átvétel elismerését, s utasított, a napos altiszt által előállítandó fogaton azonnal induljak Czinkotára visza, a levél nem lévén sürgős, ha estére Váczra érek, ott meg is hálhatok, a mi anyivai inkább helyesebb lesz, mivel az ut Vácztól Czinkotáig nem elég biztos az ellen portyázóival szemben, tehát ott nem volna tanácsos éjjel utazni, épen felszerelésemet szedtem magamra, a mikor beálít az irodába Lenkey Károly ezredes azzal, hogy neki egy fogatot rendeljenek, mert utazni akar Váczra a Vilmos huszár ezredhez, melynek ezredeséül van kinevezve. Bajer kijelentette, hogy csak egyetlen fogat van, mely azonban az Aulikhoz induló futárnak szükséges, de ha sürgősen utazni akarsz, kérdmeg ezt a fiatal embert, hogy vigyen magával, Ő úgyis Vácz felé megyén; mire én siettem kijelenteni, hogy reám nézve kétszeresen is szerencse lesz, ha vele utazhatom, mivel őt Egerből ismerem, hol a műit év tavaszán Nemzetőri Őrnagy lévén, én mint lyceumi nemzetőr, parancsnoksága alatt kezdettem tanulni a katonai szolgálat elemeit, erre ő ugy nyilatkozott, hogy annál jobb, legalább az unalmas utazás alatt beszélgethetünk az egri dolgokról, s azzal szerencsésen útnak eredtünk, előbb egy vendéglőben jól megregelizvén, kedélyes beszélgetések közben haladtunk, elég jó uton s elég gyorsan az Ipoly völgye felé. Az ezredes ur nemcsak azt megengedte, hogy vele egy ülésen foglaljak helyet, sőt minthogy hűvös tavaszi szél kerekedet, huszáros fejér köpönyegjét, ellenkezésem daczára reám parancsolta, és miután családi viszonyaimról kikérdezett s beszélgetésünk folyamán az is kiviláglott, hogy Répássy tábornok Anyámnak unoka testvére, folyton kedves öcsémnek czímezett, és a midőn Ipolyságon, hová dél felé érkeztünk, egy uri háznál beszállunk, ott is ugy mutatott be, mint egy uri családból való fiút, a hol az asztalnál a két csinos, és igen fiatal házi kisaszonyok közé lévén szerencsés ülhetni, egész ebéd alatt bennünket tréfáigattak az öregek, hogy az a közmondás telyesedhet rajtam, hogy a ki két testvér között ül az asztalnál, az a szerencse érheti, hogy meg nősül. Mire én is neki bátorodván reá fogtam, hogy mi felénk még azt is hozzá adják, hogy a két testvér valamelyikével érheti az a szerencse, erre a házi ur, miután ezen ötleten jól kimulatták magukat, felém fordult és felszólított, hogy a menyiben a jövendölés ellen semmi kifogása nincsen, jó lenne, ha most azonnal [80] megmondanám, hogy melyiket választanám a kettő közzül, hogy tudnák magukat ők is mihez