Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

ban már az egész csata vonalon csendesség lévén a csatarendet felbontva csapalonkint meneteltünk Füzesabonyig, a hol meghálván másnap kora reggel Mezőkövesdre értünk, a hol Görgeynek nagy táborát találtuk az országút északi oldalán elterülve, mi pedig az ut déli oldalára telepedtünk, a hol a szabadban táboroztunk. Még a Kápolnától visza vonuló seregnek utócsapatja alig érkezett be a többi seregrészekhez, a midőn, Szíhalom felől nagy számú lovasság törtetett elő, és az ország ut két oldalára elhelyezkedvén közöltük egy üteg ágyú helyezkedett el, és azonnal tüzelni kezdett, mire az utócsapatból kivált egy divizó Vilmos huszár, a mi szárnyunkról pedig egy divízió Vürtemberg huszár, és a jóval nagyobb számú elenséges lovasságot megrohanta, és alig néhány percznyi vagdalkozás után szétszólták, mintegy 70-et levágtak közülök, az alatt egy portyászásből visza jövő I Iunyady huszár század a menekülő hét ágyura reá csapva munitiós szekereivel, s legénysége nagyrészével elfogta, miben a mi osztályunkhoz tartozó Leel huszárok is segítségük re voltak, ezen öszecsapás annál érdekesebb vőlt, mivel az a magyar tábor előtt igen közel történvén mindannyian legszebben láthattuk, huszáraink ezután előre nyomulván egész Makiárig, Kaálig portyászlak, és több foglyokkal tértek visza, de mi ott a következő éjjelt is békében fagy oskodtuk át, csupán annyi kelemetlenség ért, hogy éjjeli alvásunkban belepett a hó bennünket. Reményünk volt enyire megerősödve reggel egész erővel előre nyomulunk és most már [66] ilyen nagy erővel lévén okvetlenül megverjük a németnek általunk kevesebbre becsült erejét, ugy számítottunk ugyanis, hogy mi verekedtünk Kápolnánál 22 ezerén, ehez járult Görgey serege 20 ezer, Répásy hadtestének Füreden lévő három osztálya 12 ezer, összesen előnyomulhatnánk 50 ezernyi sereggel, melyei a Kápolnánál vőlt 35-36 ezernyi osztrák sereget biztosan tönkre vernénk. Regeire kelve azonban azt vettük észre, hogy Görgey seregei Mezőkövesden át visza felé látszanak vonulni, egyedül mi, a Répásy féle II-ik hadtestből a Kápolnai csatában részt vett Szekulics divízió indítatott Szíhalom felé, hova be nem mentünk, hanem az Ostoros nevű patak mentében Szemerére, onnét Egerfarmos felé masíroztunk, honét Poroszló felé menve, a mint egy utunkba eső pocsolyán áthaladtunk, Szíhalom felől jövő ellenséges előcsapat bennünket ágyúzással támadott meg, mi közben a vízen átvontatott tüzérségünk podgyász szekere a víz közepén elakadt, a melyet a szekerészek cserben hagyván elnyargaltak, kifogott lovaikkal, két századunk Jekelfalussy és Kardos kapitányok alatt esatárlánczba osztva képezte a hátvédet és csatározva vonult visza fele, a mint az ott hagyott podgyász szekérhez érkeztünk, Jekelfalussy századja felével az elült kocsit emeltette, és tolatta ki a pocsolyából, Kardos pedig a század felével, és a maga századjával az ellen előcsatáraira intézett támadást és azt Szemeréig visza tolta, én az előbbi félszázadnál lévén szakaszommal, a térdig érő vízben segítettem egy a kocsin talált mozdonyfával a leült egyik hátólsó kereket kiemelni, a partra kiérkezvén láttuk Szekul ics alezredest, a mint a szekerészeket kardlappal hajtotta visza az ott hagyott podgy ászkocsiért, a melybe azok beragasztván tova vágtattak, azután mi is további háborítás nélkül visza húzódtunk Poroszlóra, hol már akkor Görgey seregének nagy részét beszállásolva találván a községen tul lévő juh ólakba húzódtunk be éjszakára, s ott trágyával vegyes avas szalmának rosz illata füstjénél szárítgattuk mái- Kaálnál a Tárna patakban kétszer, Egerfarmosnál harmadszor meg ásztatott mháinkat, s lábbeliénket, igen természetesen csak testünkön, mert levetkezni nem vőlt szabad, perse hogy vacsoráról szó sem lehetett; itt jöttünk azután némi olynemű híreknek tudomására, hogy Mezőkövesdről azért vonultunk visza, mert a vezéreink között viszálkodás ütött ki, Dembinszky lett volna a kormány által a fővezérséggel megbízva, Görgey azonban nem fogadta el, hogy az ő általa vezetett seregekkel, és vele is rendelkezhet, a többi osztály parancsnokok azután két pártra oszoltak, legnagyobb részük Görgeyvel tartott, s így Dembinszky magára hagyatván, kénytelen volt a sereggel Füred felé visza vonulni, míg Gör-