Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

utaztak Kistelekig, hol sikerült a tovább utazásra a fors pont váltásnál még egy fogatot kizsarolnunk, s így kényelmesebben folytathatuk utunkat Kecskemétig, hol meghálván másnap csak Nagykőrösig haladtunk, hol akkor a Hunyady huszárság egy osztálya szervezkedett, és a Kollégiumba vőlt elszállásolva, hová pár társammal felsétálván, ott Szunyoghy Ábrahám nevű Szabóles m. ufejértói fiúval ismerkedtem meg, a ki az egyik századhoz Őrmesternek vőlt kinevezve, a ki is felszólított, hogy maradjak ott velük másod őrmesternek, sőt e végett kapitányának is bemutatott, Subicz Györgynek, akit mint penziónak katonatisztet Egerből ismertem, s az is óhajtotta, hogy ott maradjak, de amidőn elmondottam neki, hogy a különítmény vezetésével, mint őrmesteri állásra ajánlott, én vagyok megbízva, s elmaradásomért szigorú büntetés várna reám, helyeselte, hogy a rám bízottak teljesítésétől el nem állok. Másnap korán kiindulva és Czeglédnél vonatra ülve a délutáni órákban Pestre érkeztünk, hói Székely és Oláh töllünk elválván pár napra elszállásol tattunk, mivel a 25-ik zászlőaly onnét már Komáromba utazott felfegyverzés végett, mi pedig csak harmadnapra kaptunk gőzhajót, a mely oda szállítson, addig Pesten várakoztunk, hol másnap dél felé az utzán Székely és Oláh uti társainkai már mint a Munkátson alakuló 32-ik zászlóalyhoz kinevezett hadnagyokkal találkoztam, a kik erőssen csalogattak, hogy menjek velük Nádasy ezredeshez, mint a honvédelmi bizottmány elnökékez, azonnal kinevez a Szabóles m-en szervezkedő43-ik zászlóalyhoz, de én részint a Nagykőrösön már előadott okból, részint azért, mert attól tartottam, hogy bajusztalan alig 18 éves gyerek lévén eltalál utasítani, hát nem mentem Nádasykoz, hanem más nap reggel hajón Komáromba indultunk, hová még akkor nap délután megérkezvén azonnal jelentkeztünk az Ó Várban lévő segédi irodájában a 25-ik zászlóalynak, hová azon reménnyel nyitottam be, hogy majd az Őrnagy, a ki szintén a 10-ik zászlóalytól, hol mint százados szolgált, lett oda kinevezve, mint már ismerősöket szívesen fogad. Az Őrnagy Mihályi István távol volt, csak a segédtiszt és egy Őrmester voltak az irodában, a kik is nagy örömmel fogadtak bennünket, és már beosztásunkról is tanátskoztak,ki jelentvén, hogy éppen jő, hogy ketten vagyunk Őrmesteri állásra küldve, mivel ugyan annyi van betöltetlen a zászlóalynál, t.i. egy a 4-ik századnál és egy Zászlós, a melyre Hafinecz János társamat, mint magas és erős termetű fiút igen alkalmasnak ítélték, sőt engem a Segédtiszt felhívott, hogy nem volnék é hajlandó nálla maradni az irodában, az esetben az ott talált őrmester menne a 4-ik századkoz, mire én készséggel ajánlkoztam. Míg ezekről beszélgettünk, beérkezett az őrnagy és végig nézve rajtunk, azután szállító levelünket megtekintvén, igen kimért hidegséggel a segédtiszthez fordult és kijelentette németül, hogy egyáltalyában nem örvend a megérkezésünknek, kinem álhatja ezeket az elkényeztetett diákokat, nagy kedve volna őket az uton, melyen jöttek visza küldeni; mely kijelentésre én és 1 lafineez előre lépvén, tisztelettel jelentettük, hogy nagy köszönettel elfogadjuk a visza küldetést, mivel nern jó szántunkból jöttünk el a 10-ik zászlóalytól, hanem óhajtásunk elenére rendeltettünk ide, erre nagy haraggal reánk förmedt, előbb jól le hordott bennünket, azután kijelentette, hogy most már csak azért sem kerget bennünket visza, hanem majd leszoktat bennünket arról, hogy a mint a tizediknél szokásban vők, a tisztekkel konfidenskedjünk, altisztekül is csak ugy alkalmaz bennünket, barnás nem akad, a segéd figyelmeztette, hogy mi ketten őrmesterségre vagyunk ajánlva, erre kijelentette, hogy jó ha káplárok lehetünk, őrmesterek pedig nem leszünk, míg ő lesz az Őrnagyunk, s azzal elbocsájtott bennünket, hogy majd éjjelre elszállásol bennünket az őrmester, holnap pedig majd megtudjuk a rendeltetésünket. Másnap azután beosztottak bennünket különböző századokhoz. Még csak nem is szakaszvezető, hanem másodrendű tizedeseknek, melyből azonban én pár nap múlva ugy léptem elő, hogy szak asz vezetőm egy Csákány jósef nevű korhely vén baka, kimenvén a Városba ott leitta magát és verekedést kezdett a korcsmában, az ott lévő nemzetőrök jól elverték, ugy hogy