Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

kétszer lebukott, utánria a vízbe, de nem sikerült megtalálnia, s így a parton lévő tisztek, különösen az őrnagy paranesára visza tért, kit azután az őrnagy ezen bátor magaviseletéért megdicsérvén kocsijára ültette, és bevitte magával a városba, hogy mielőbb átöltözhessen, és attól kezdve a különben minden lépteni csínjeiért nem nagyon kedvelt Mikecz Sándor kedvenczévé lett az őrnagynak. Pár napi időzés után azászlőaly felét, az 1-2. és 3-ik századot egy gőzhajó elszállította Szegedre, a másik fele még 5 napig Szolnokon maradt, mely idő alatt az 5-ik századból 9 közlegény, mindanyian jó háztól való fiuk, egy tiszt, egy tizedes és Guthy Ferencz zászló tartó vasúton [42] Pestre utaztunk, és ott a zászlóalj részére egy díszes zászlót vettünk át az országos honvédelmi bizottságtól, és azt Szolnokra szállítottuk; másnap beérkeztek Pestről Bónis Sámuel, Somossy Ignáez és Szunyogh Rudolf Szabóles megyei országgyűlési képviselők, kiknek testvéreik voltak a zászlőalyban, a kik azután egy bucsu eslélyt rendeztek a vendéglőben, hová a Szabóles megyei qualifikált ifjúság meghív a lett, s paprikás hal és túros galuska vacsora után reggelig mulattunk; pár nap múlva azután mi is leutaztunk gőzhajón Török Becsére, hol már a zászlőaly első fele várt bennünket, a kikhez a városon kívüli gyepen táborba szálottunk, s ott főztük meg a legelső tábori ebédünket. Ottani időzésünk alatt meg volt tiltva, hogy a tábor őrség vonalát engedély nélkül átlépjük, engedély nélkül, mely tilalmat azonban Mikecz Sándor bajtársunk szokásához híven nern respectálván, ki akart menni aTiszára fördeni, az őrséget, mely őt. feltartóztatta, szuronnyal támadta meg, erre a közeli őrök körében gyülekezvén, súlyosan megsebesítették, minél fogva visza vitetett Szegedre a kórházba, honét üdülés végett Budára a Császárfürdőbe jutott, de a zászlóalyhoz vissza nem került többé, hanem a később t.i. Augustus hóban alakult 48-ik zászlőaly. Jelasits betörésekor Pesten menvén át, ahoz csatlakozott, ahol őrmesterségig lépett elő. Törökbecséről kirendelt szekereken vonultunk Melenczére, hol kész pihent fogatok várván még az nap estére Ecskára érkeztünk és ott elszállásoltattunk, hol már akkor Máriásy és egy Váza ezredbeli zászlóalj lévén, azokkal napról napra gyakoriatozturrk és felváltva forposztoltunk, s ily módon a szükséges előképzetséget alkalmunk vóll gyakorlat utján is megszerezni, ellenséget azonban hoszabb ideig nem volt alkalmunk láthatni, csak híre járt, hogy a Béga folyón tul fekvő Periasz városnak a Bégához szegellő határrészén egy több ezerből álló szerb, és Rácz felkelő sereg ütött tábort, és azt földsánczokkal mégis erősítette, sőt onnét már Augustus hó második felében előőrseinket különösen éjjelenként nyugtalanítani kezdették, sokszor napjában háromszor is ki kellett vonulnunk, egy egy nagyobb csapat háborgatására, mit utóbb unni kezdvén, a midőn egy délután egy ily háborgató ellenséges csapatot, visza riasztottunk, ösze beszéltünk honvédek, hogy ne menjünk adig visza a községbe, míg a perlaszi sánczokból az ellent ki nem verjük, mi végett Káldy Károly és Mikecz Gida közhonvéd társainkat megbíztuk, hogy ez iránti kérelmünket Főparancsnokunk Kiss Ernő ezredes elibe terjeszék, mit is azok azonnal telyesítvén Kiss Ernőzászlóalyunk elibe lovagolt és éljenzésünket köszönettel fogadva, felhívott bennünket, hogy most csak vonuljunk be szállásainkra, és fegyvereinket rendbe szedjük, mert három nap alatt Perlaszra vezet bennünket, a mikor is reményi i, hogy be is vészük a sánezokat, mire azután visza vonultunk szállásunkra; honét a Máriásy zászlőaly Vetter Ezredes vezérlete alatt másnap reggel Lukácsíalvára ment által, ugyan az nap estére érkezett Ecskára egy önkéntes vadász csapat herczeg Zvoronyeczky vezetése alatt 300 íőből álló legtöbbnyire bécsi aulisták és pesti qualifikált fiuk, a kik másnap szintén Lukácsfalva felé masíroztak el, s helyeltük a Máriásiak fél zászlóalja jött visza Ecskára; még akkor estére kirukkolás vőlt, melyen mindenki titkos szóbeli értesítést nyert, hogy éjfélbe a legnagyobb csen- [43] dességbe századossá elé gyülekezzen, honnan azután még sötétben és csendben haladtunk Periasz felé, éppen szürküllerri kezdett, a midőn előttünk meglehetős nagy" távolságra még csak