Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása
Még egy nevezetessége volt reám nézve az, hogy az adig előtte ismeretlen korcsolyázást az elég hoszu télen keresztül alaposan elsajátítottam, mely neme a kellemes testedző mulatságnak akkor még a rni úgynevezett alföldi vidékünkön telyesen ismeretlen volt. Az iskolai évet elég jó eredménnyel zárván be Julius végével szerencsésen haza érkeztem, a vakatión keresztül azonban oda kényszerített atyám, hogy a Krajnik Jósef kemeesei birtokos fiai mellett lévő szepességi származású nevelőtől németül tanuljak, a mi által a szünidő óhajtva várt örömei meglehetősen alá szállottak. Még azon év October havában újból J^őesén találtam magamat beiratkozván a 6-ik gymnásiumi osztályba, és beszállásolván özv. Haász Károlyné posztó gyárosnál, a kinek gazdálkozása és juhai lévén, módjában vóll jobb élelmezést nyújtani, itt egy Kalla János nevű rimaszombati iskolatársammal laktam együtt, a ki szelíd jó erkölcsű, eléggé szorgalmas tanuló volt, és e helyen ért: az 1845-ik év Melynek tavaszi idényére sikerült az aprólékos szükségeimre adott ugy nevezett Curatiora való pénzből szerény öt forintocskát megtakarítani, és azt táncztanulási tandíjra fordítani, mert erre a czélra atyámtól nem kaphattam semmit, kijelentette ugyanis, hogy a menyiben kél idősb fiainak egyikét sem sikerült a papsághoz bejutatni, én nekem mulhatlanul papi pályára kell mennem, s így tánczlanulásra nincsen szükségem, nekem azonban arra a pályára nemlévén szándékom menni, ily uton eszközöltem ki, hogy tánezórákat vehessek, e téren azonban volt egy kis kelemetlenségem, ugyan is a tánezmester egy Nante nevű szerecsen vőlt, indulatos igazi vad ember, ha valamelyik elhibázta a lépést, vékony nádpálczájával a lábára ütött. Előbb csak nevettük és tréfára vettük a dolgot, de ezen még jobban indulatbajövén a leányokat is fenyegetni kezdette, mi ellen felszólaltunk, mire azzal felelt, hogy 7 az éppen valami tánczlépést produkáló Zeide Mari már ncmis éppen gyermek, s előkellő háztól való leányra emelte fel pálczikáját, de mielőtt megüthette volna Doleviczényy Ödön iskola társammal eleibe ugrottunk, a pálezát a kezéből kicsavarva strinfl is lábikrájára jót húztam, s több társaink is segítségünkre jővén a nagy pohos Szerecsent a földre tepertük és a hasára ültünk, mitől megijedvén kérelemre vette a dolgot, s így felbocsájtottuk; akkor nagy fenyegetődzések között elrohant, és be jelentett bennünket az Iskola Igazgatónak, a ki megvizsgálván az esetet nem hogy megbüntetett volna, ellenkezőleg megdicsért, hogy a leányoknak pártját fogtuk, s nem engedtük meg, hogy azokkal illetlenül bánjon, a Zeide Marie attya pedig, a ki igen vagyonos városi ur és városi Tanátsos voit, a legközelebbi vasárnap délutánjára nagy ozsonnát rendezett és bériünket még felköszöntésben is részesített, mind derék lovagias szellemű magyar ifjakat, a kik a nők becsületéért oly bátran küzdöttek. Az ozsonnát késő éjjelig tartó tánezmulatság követte, minthogy 7 a meghívottakból jutott tánezos és tánezosnő bőven. Egyéb iránt: Lőcsén szokásban volt minden vasárnap délután kirándulni a városon kívül fekvő úgynevezett Schönvizner kertbe, [29] a hol egy amolyan ideiglenesnek látszó kissebb szerű ivó és étkezőhelyiség mellett egy egészen nagy terjedelmű rundella szolgált táncz teremül, melyben a Peczvald muzsika mester és fiai igen szabályos zenéje meletl vígan mulatott és tánczolt a fiatalság, és a hol mi magyar fiuk szívesen látott vendégek voltunk, nem csak a táncz, hanem a magyar sző hangoztatásáért is, melynek elsajátíthatásáért valóban rajongtak azok a nem csak szép, hanem igazi hazafias szellemű szepességi leányok, s azért mintegy ragaszkodni látszottak hozzánk, nyájasok, előzékenyek voltak hozzánk, a mi, hogy nekünk igen jól esett, mondanom is felesleges, szóval ez a lőcsei második évi iskolázásom kelemesen telt el. Ezen év tavaszán April, hő 10-én halt el Kemecsén Terka nővérem, aki nállam 2 évvel vőlt idősebb, bárha elég jő kedélyűnek látszott is, de folytonosan sáppadt, s beteges külemű arczal
