Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása
és Gabányi Sándor, az Uray pártja az aljasabb kurtanemesekböl állott, a kik feles számmal lévén, az ellenzékhez tartozó tisztességesebb népet még utjokban botokkal támadván meg viszakergették, ugy hogy a választás előtti délután egyedül a komrány párt esőcselék népe járta végig a város utzáit, az utzai ablakokat beverték, bőltokaL kiraboltak, a másik párt által készletben tartott kortes tanyákat megrohanták, az ott talált élelmi készleteket széthordták, őreiket agyon verték, italaikat a pinczében kieresztgették s abban gázoltak, egy pár közülök bele is fult; azután megtudván, hogy az ellenzéki urak többen a vármegye házánál vannak azt rohanták meg, és mivel a megyei hajdúk, és a bentszorult urak fegyverrel állottak ellent, azt egész éjjel ostromolták, míg éjjel Luby Zsigmond és B. Lusinszky Lajos mintegy 350 nyíri válogatott fiatal legényekkel a városba belopodszkodván a kormány párti részeg kortescket tanyáikon felverték és azokat meglepetésükkel zavarba ejtvén a városbői is kikergették, s azután a megyeházánál lévőket támadták meg, kik a váratlan támadásra szétfutottak előbb, de a már előbb a tanyákról elszaladtakkal a városon kívül találkozván, és mintegy másfél ezerén összeverődvén visza mentek a megyeházához, hol a tért mái'az ellenzékiek, még egynehány ököritai, csekei és rápólli nemesekkel is szaporodván elfoglalták és a kapukat elzárván be nem eresztették, hanem a megyeházának keleti kiskapuján nagy részük kijött az útzára, és a nagykaput ostromlókat há- [26] túlról támadták rneg, ugyan akkor a nagy kapun is kitörtek a bentmaradtak, és az ostromlókat kéttfíz közzé szorították, a mely helyen a számtalan sebesülteken kívül 11 Uray párti maradt halva, míg az ellenzékiek részéről egy sem esett el, mire az Uray pártiak végképpen kitakarodlak a városbői, és többé visza sem jöttek, s így az ellenzék jelöltjei egyhangúlag lettek megválasztva. Ugyan ezen év October hó elején vitettem fel Gábor testvérem által lőcsére az ottani gymnázinm 5-ik osztályába, hol egy özvegy aszonyhoz utasított Kohaut nevű Prernonsträli rendi főpap és iskola direktor kosztra, hol egy Pazurik Gyula, és egy Venich Jósi nevű iskola társaimmal voltunk egy elég tágas szobában elszállásolva, és húztuk ki az iskolai évet meglehetős gyenge élelmezés mellett, de tűrnünk kellett, mert a házi aszonyunk különben feltűnően szép leány áriak Kohaut ur udvarolt, s így a panaszunk süket fülekre talált volna, s így ott ért bériünket az 1844-ik év Melynek fő nevezetessége abban keresendő, hogy a míg előző években azért büntettek bennünket, ha magyarul beszéltünk, ezévben pedig azért követelőztek, hogy magyarul beszéljünk, perse, hogy ennek megtartása reánk nézve könnyű volt, azonban az iskolatársak nagyobb része oly sült tótságból állott, a kikkel én legalább, a ki alig tudtam megkülönböztetni a tótot a némettől, szót sem tudtam váltani, azoknak szigorúan meglett tiltva, hogy a magyar és latin nyelveken kívül bár-mely más nyelven beszéljenek, a laktársaim közül Pazurik Gyula jő tanuló és jő erkölcsű gyerek volt, de Venich Jóskában a tanulásban! hanyagságon kívül a rosz erkölcs is erősen ki volt fejlődve, könyveinket aprólékos holmi ainkat, öltöny darabjainkat folytonosan őriznünk kellett tölle, mivel ha valamit sikerült el csippenteni, elvitte és eladta a kofáknak gyümölcsért, sőt italért is, tanulásunkban háborgatott, a mikor is megfogtuk és kilöktük a szobából, szerencsénkre nemféltünk tölle. Szóval nem voltunk vele soha jó viszonyba. Vők egy nállánál ifjabb testvére is velünk egy osztálybeli tanuló Venich Feri, de attól kénytelen volt attya külön elhelyezni, nehogy azt is, aki elég jó tanuló és jóerkölcsű fiu vők, elrontsa, de meg annál pár évvel idősebb s így erösebb lévén, azzal kegyetlenkedett. Ezen évben a húsvéti vakatióra Pazurik attya érte jött a fiáért és egy két évvel ifjabb Valléria nevű Lőcsén nevelőben lévő nővéréért, kikkel az öreg Pazurik engem is kivitt Rima Brezóra, hol őa Herczeg Kóburg uradalmában orvos volt. Arra nem emlékezem, hogy a húsvét mily időre esett, hanem azt nem lehetett elfelejtenem, hogy amíg a kiutazásnál a Jelgárdi hegyeken hó
