Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása

kell megélnem, ha nem tanulok; minek folytán annyira elfogott a keserűség, hogy nern bírtam tovább fentállani, hanem az általam kitépett dudva csomóra borulva fen hangon zokogni kezdtem, erre Bodó László hozzám jött, és felemelvén atyám elé vezetett, a hol is megígérvén, hogy ezután jól fogok tanulni, atyám magához ölelt és kijelentette, hogy hajói fogok tanulni, ismét ugy fog szeretni, mint adig szeretett, s azután vele és társaival haza indultunk, útközben Bodó László azzal indokolta közben járását, hogy neki azért is érdekében állott engem pártfogása [20] alá venni, mert neki nállamnál 6 évvel ifjabb kislánya van, s így én még neki veje is lehetek, és ezek a tréfából ejtett szavak, melyeken a jelen voltak jó ízűen nevettek, atyám pedig határozottan ellene mondott, kijelentetvén, hogy neki 3 fia van, illó, hogy egy közülök pap legyen. Ádámot szánta volna papnak, mint legcsendesebb természetűt, de mivel azt még az iskolából is ki csapták, hát nekem kell papságra készülnöm, mit én örömömben, hogy atyám ujjból kegyeibe fogadott, készséggel meg is ígértem. Mind a mellett Bodó Lászlónő engem tréfából mindég kisvejének hívott, mi ellen atyám soha sem mulasztotta el protestálni azon okon, hogy én papi pályára vagyok szánva, és ki gondolta volna, hogy ezen tréfás kijelentés, mintegy komoly jövendölés mindkét részről telyesedésbe ment, ugyanis: ezen eset után hat év elteltével atyám bekényszerített a papi pályára, a mit azonban jó atyámnak pár hő múlva azután történt elhalálozása után elhagyván, ugyan csak a szollőbeli jelenei után 12 ó\ ós 2 holnap (Ítéltével az az 1852. October 24-én házasságra léptem Bodo László kiskorában nekem szánt leányával Bodó Emelkával, és vele mindőn e jegyzeteket írom még mindég a legboldogabb házaséletet élem, s reményem van, hogy még nern esak az ezüst, hanem az arany lakodalmat is megfogjuk Isten segedelmével érhetni, a miért naponta együtt imádkozunk!! Megjegyzésre méltónak vélem még ezen 1840-ik évre vonatkozólag, hogy a midőn szüleim Kemecsére költöztek az anyámat illető földekből több darabot Répássy János és sógora Kriston András által elfoglalva találtak, sőt Répássy egy az atyám által bevetett föld darabnak len termését egy éjjel lopvást elszállította, miért ellene mezei tolvajlás iránt emelvén panaszt, anyira megijjedt, hogy ugy ő mint sógora az előbbi foglalásokat is önként viszabocsájtották, s közöttük a rokoni jó viszony látszólag helyre állott, lévén t.i. ugy Répássy János, mint a Kriston András neje Répássy Rozália anyámnak unokatestvérei. 1840-ik év Ezen évben folyt le a fentebbi utolsó előtti pontban leírt szöllőbeli érzékeny jelenet, s így azt e helyen kellett volna előadnom. Ugyan ezen év Junius havában halt meg Édes anyámnak egy nénje, és nevelő annya özvegy Bagossy Jősefnő szül. Maru[si] Olasz Juliánná 79 éves korában, ki is az őt illető ősi vagyonait [édesjanyámra kívánta hagyni, a mit azonban az akkori törvények értelmében egyszerű végrendelettel tennie nem leheteti jogérvényesen. Mások tanátsára arra akarta reábeszélni atyámat, hogy írjon egy adóslevelet, mely szerint ő atyámnak 4000 frtal adósa lévén annak biztosításául által adja ugy ősi, mint szerzeményi javait szüleimnek azon kötélezetséggcl, hogy azokból a többi testvéreinek úgymint Olasz Lajosnak és Máriának örökössei csak a 4000 frt kifizetése után osztozhassanak, mely ajánlatot azonban azzal a kijelentéssel utasította visza atyám, hogy ily csalással birtokhoz, vagyonhoz jutni nem kíván, sokkal drágáb előtte ügyvédi esküje, mintsem illyen csalárd okmány elkészítése és elfogadásával azt beszenyezné, s így a kérdéses birtokoknak csakis végrendeletteli hagyományozására kellett szorítkozni, mely azon(21] ban indolkolva lett azzal, hogy ezen javakat kárpótlásként hagyományozza Anyámra azokért a javakért, melyeket tölle és fivéreitől kiskorúságuk ideje alatt hűüen gyámjuk s nagybátyuk Olasz Lajos és hozzá mindenben illő sógora Répássy Jósef mint védtelen árváktól roszlelkííleg