Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása
emlékezetemben, hogy amint a házból mindanyian kiszaladtunk, Anyánk a kezében tartott kávé darállóval szaladt ki az udvarra, és egy a kéményből levált tégla darab éppen eleibe hullott, de senkit sem sértett.] 1836-ik év Ezen év elején vagy helyesebben az előző év utolján Karácsony ünnepre Kaplyonyba mentünk, anyám nagy nénje és nevelő annyához özv. Bagossy Jősefnőhöz, a kinek kegyeit szolgálatkészségemmel, hogy t.i. ha valahová leült a zsámolyszéket egész készséggel vittem a lábai elé, igen megnyervén, kijelentette, hogy engem nem boesájt haza, hanem ő fog az ottani falusi iskolába járatni, legalább ott a vallásomat is tanúi hatom, mibe szüleim készséggel bele nyugodván, ott maradtam és az egész évet ott töltöttem a már előbb is itt volt Mária testvéremmel együtt, ki már akkor 10 éves volt. S így az Oköritón történtekről csak hallomás utján szereztem tudomást, a midőn a Nkárolyban tartott vármegye gyűlésekre bejáró atyám éjjelekre a csak fél mértföldre fekvő Kaplyonba kijővén, az akkor folyamatba vóll tagosítás alkalmával a két Alispán által elkövetett igazságtalan zsarolások, s csalásokat a nagy aszonynak panaszolgatta, ugyanis mindkét akkori Alispánja Szathmár megyének t.i. Uray Bálint és Kende Zsigmond, [14] mint ököritai birtokosok érdekelve lévén az ottani tagosítás által, a tagosítási bíróság elnök teendőit egy helyettes Alispánra ruháztatták, mely fontos állásra egy Fekete Márton nevű Nkárolyban lakó táblabírót neveztették ki, a ki egy rendkívül elhízott, elöregedett tehetetlen ember lévén, a két Alispán által orránál fogva vezettetett. A tagosíló bíróság többi tagjai u.m. a szolgabíró Jékey Menyhért és Riskó Jósef esküdt pedig éppen segítségére szolgáltak minden nemű csalás és fosztogatási terveiknek keresztül vitelében, és ez uton sikerült nekiek az ököritai határ két ellenkező végét valóságos csalással elfoglalni is olt, és pedig Kende a határ keleti végén 404 holdnyi M ácsa nevű pusztát, Uray pedig a nyugati szélén 1169 holdnyi tagot majdnem egészben rablómódra elfoglalni. Ugy tudni illik, hogy először is az arányosítás kultsául a belső telkeket állapítanák meg, mibe az őszes érdekeltek bona fide bele egyeztek. Ezen alapra támaszkodva megkezdették az ilynemű ügyekbenjáratlan apró nemesi birtokok birtokossai ellen kifosztási munkálataikat. Jelesül: Kende Zsigmond Rapőlli Nagy Ferencztől megvásárolt a Mácsa pusztán [a Nagy Ferenc | által bírt 8 hóid földet, melyen a régi elpusztult kis község épületeinek maradványai láthatók lévén, a bíróság előtt keresztül erőszakolta, hogy az általa bírt 8 holdnyi terület a Mátsa elpusztult község belsőségéül nyólez telek számba vétetett fel, és ez után az egész a Szamos kanyarulata által mintegy félszigetet képező Mácsa puszta nekie adatott által 404 holdnyi terjedelemben, csupa szántóföld és a határnak a legjobb, legértékesebb része. Uray Bálintnak volt azelőtt is a Jékey családtól szerzett 5 1/2 telke, ezenkívül a tagosítási megelőzőleg szerzett Izsák bajostól 1 1/2 telket, Uray Ambrustól egy telket, s így lett 8 egész telke. A községnek közepe táján a Szamos folyásának sodra több belső lakhelyek kertjeit évek ól ta szakgatván azokat ugy elsodorta, hogy már alig maradt anyi hely az utza felölli részen, a hol a házak feküdtek. Ezen veszélyes helyről az azokat birtokló köznemesek, u.m. Harkayék, Szécsyek, Tardyak, Csatáryak, apránként elköltöztek, már a tagosítás előtt pár évvel a falu déli oldalán települtek le. Ezen üresen maradt telekmaradványokat Uray az onet elköltözött tulajdonosoktól megvásárván keresztül hajtotta, hogy a telki illetőségek kiadásául ezerr telekmaradványok vétettek alapul, s ezúton neki 6 egész Lelek illetőséggel több jutott, vagyis telkeinek száma nyólczról 14-re szaporodott. — Ezt is keveselvén kieszközölte, hogy az 1777-ről szóló telkek Conumeratiója a periratok közül elsikadt, a minek kipótlására ujj összeírás rendeltetett, mi végett a községben találtató legöregebb embereket tanukként kihalgatván azok megvesztegetését vette igénybe, s ezúton sikerült neki ujjabban 3 1/2 telket nyerni, s így őszesen