Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Utódjaimnak

lem lángja, s így a lélek nélküli tesl szétmállott, elenyészett, s a hős Magyar nemzet nincs többé! Nincs többé!!! Igen is honfitársaim ezen eshetőségnek oly veszélyes közelében vergődünk, mint a hajó, melyet egy víztölcsér szélső gyűrfízete már már érinteni kezd, egy pillanatnyi hagy agság az evezésben, percznyi gondatlanság a kormányzásban, s a hajó menthetlenül örökre veszve van. Igen, egy pillanatnyi csüggedés, egy csekély hanyatlása a hon s nemzeti szabadság szerelmének és az imádott szabadsága a nemzetnek örökre elveszett. — E rettentő eshetőségnek meg gondolása is kétségbe ejtheti az igaz honfiak szívét. E gondolat nyugtalanítja hon és annak szabadságáéit epedő szívemet, s egyedül a remény lövel még gyenge sugarakat felém, mely [4| hon szerető szívemben még nem hagy ta el végkép tanyáját, kecsegtet csal képeivel a remény, mely nem számít, csak óhajt, s óhajait megtestesíteni törekszik képzeletemben, egyedüli tápláléka szívemnek, mely annak némi éltető tápot nyújt. Igen is remény éljünk, hisz él még a magyarok nagy Istene, forduljunk hozzá naponta könyörgésünkel, hogy elégelje meg szenvedéseinket, hiszen „megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt". Kérjük Istenünket, hogy adja visza szabadságunkat, fegyvereinket, melyeket az árulás facsart ki kezeinkből, hogy visza vívhassuk jogainkat, elrablott szabadságunkat, eltiprott nemzetünk lételét, mert „néked élni kell, óh hon" mint mondja Kölcsey. De Isten csak azokat segítheti, kik munkálkodni akarnak és szoktak, tegyünk tehát legalább annyit, menny it nagyobb veszély nélkül tehetünk nemzeti létünk megőrzésére, kövessük elődjeink példáját, kik a legnehezebb körülmények között igyekeztek fentartani a haza és szabadság szeretetének szent tüzét, és ez által megőrizték a nemzet életét a végenyészettől. Hála és dicsőség szent emlékükre. Ne szűnjünk meg soha ellenaknázni nemzetiségünk, szabadságunk szent épülete ledöntésére czélzó munkálatait embertelen kormányunknak, mert a ki magát elhagyja, azt elhagyja a gondviselés is, s ha elbukik, sorsát megérdemli. Azt mondják a kishitűek, hogy a nemzet bukása már bevégzett tény. Igaz, hogy honunkban a szabadságot rabszolgaság, a nemzeti függetlenséget leigáztalás váltotta fel, de honfiúi kebleinkből a haza s szabadság szeretetének szent tüze még kialudva nincsen, s míg az él, adig a haza ügye nincs elveszve, a magyar- nemzet nincs meghalva. Csak álom az, hosszú, nyomasztó álom, mi a magyar hazát meghaltnak tünteti fel. De remény cm erőss, hitem ingathatlan, hogy ezen álomból felfog ébredni nemzetem, mert ez nem is álom tulajdonképpen, hanem csak olyszerű meghunyászkodás, mint a hálóba került oroszlányé, mely érezve, hogy tőrbe csalatolt, mozdulatlanul tűri, míg ellenei mindég szorosabbra fűzik hálóit, míg egy óvtalan pillanatban, megtámadja elbizakodott elleneit, szétrombolja hálóikat és szabadságának, melyet vére hullásával szerzett visza, méltó jutalma a diadal, melyet ellenei felett aratott. Ily diadal az, melyért mindennapi imáimban esdek a mindenhatóhoz, ily diadal az, melynek előbb-utóbb leendő bekövetkezését reménylem és hiszem, de annak idejét megjövendölni jelen körülmények között lehetetlen, még ma nem tudhatni, ha mi, kik a nem régen lefolyt szabadságharczban együtt küzdöttünk, részesülhetünk é azon kedvezésében a Gondviselésnek, meg érhetjük é, vagy azok, kik nemzetünk ifjú nemzedéke közül közvetlen befolyásunk mellett növekedtek, még megérhetik e? Éppen azért: Bár első, s legfontosabb teendőnk megértetni családi körünk és más közelünkben növekvő ifjakkal, hogy mind az, mit a kormány befolyása útján az ugy nevezett osztrák polgári jog, osztrák [5] perrendtartás, Criminalis Codex, s más hason nemű szörny produktumok, melyeket az iskoláikban a törvény és jog tiszteletre méltó nevei alatt fejükbe igyekeznek verni, nekünk nem törvények, hanem egy minden isteni és emberi jogokat lábbal tapodó despotistikus kormány önkényes mandátumai, melyek teremtőik bukásával önként elenyésznek. Törvény csak az lehet, mit a nemzet szabadon hoz és életbe léptet, annak van örök élete, annak élete csak a nemzet