Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

BEVEZETÉS (Benda Gyula)

is. Buda ostroma után Pesten színházba is elmegy. 1849-es komáromi kapitulációja után odahaza, Kemecsén is dalárda tag, népszínművek előadásában vesz részt. A hazafias célú pénzgyűjtést és szórakozást is szolgáló amatőr színjátszás az egyetlen művelődési forma, amelyik túlmegy a vendégeskedések és mulatozások világán. A stílus- és tartalomelemzés feltárhatja a műveltség rejtettebb jellemzőit, kommentárjai is sokat elárulhatnak szerzett ismereteiről. Krasznay Péter katolikus, aki vegyes vallású (református, görög katolikus) környezetben nő fel (Ököritó és Kemecse is református többségű falu, a birtokos nemesség zöme is református e vidéken). Ennek ellenére számára a vallás már nem identitás meghatározó, az öregkori emI ékező láthatóan nem vallásos, nem mélyen hívő ember. Apja és anyja vallásossága még átélt, őszinte;, valóságos, a katolikus hit és gyakorlat számukra a hétköznapi éleiben is meghatározó volt, ez még Krasznay Péter gyerekkorára is jellemző (búcsúk, bérmálás, házassági reverzál is stb.). Édesanyja 1848-ban fogadalmat telt, s így haláláig látogatta a máriapócsi búcsút. Apját pedig egy összefüggésben Krasznay egyenesen bigottnak nevezi: a katolikus gimnáziumból kicsapott középső fiát nem adja protestáns iskolába, inkább lemond iskoláztatásáról. Apja mélyen átéli vallásosságát nem elsősorban az mutatja, hogy legkisebb fiát papnak szánta, hanem a halálakor való megbocsátás és megbékülés. (Bár Krasznay Péter nem volt. jelen az apa halálakor, a testvéreitől kapott és megőrzött elbeszélés jól mutatja a halálra való készülést és a halál nyilvános voltát.) Fia esetében azonban - a visszaemlékezés tanúsága szerint - vallásos érzés ilyen szerepet már nem játszott. Érdekes bepillantást enged meg a visszaemlékezés a nők világába is. Krasznay láthatóan otthon mozog a női társaságban is, jó társalkodó, ügyes táncos. Sok apró képet kapunk az udvarlás, a társalkodás formáiról, a fiatalok közötti kapcsolatokról. A női társadalom is résztvesz a mulatozásokban, tréfálkozásokban, de nem mindig és nem minden fomiában. Házasságát követően egy darabig Krasznay Péter anyósánál lakik. Itteni életük leírásánál szép képet kapunk a három női generáció tevékenységéről: „én vezettem a külső gazdálkodást, feleségem gazdasszonykodott, az öreg nagymama, ha nem volt kivel elbeszélgetnie, olvasót imádkozott, és mint egy kötőgép folytonosan harisnyát kötött... Anyósom igen fázékony tennészetű volt, s e miatt nem szeretett a kályha környékéről messze távozni, a hol azután leginkább fonással űzte az unalmat...". Krasznay szerint a leányokat „jó gazdaszonyokul" nevelték, s azok nem restelték a fonást, s nagyra tartották az udvarlók által ajándékozott esztergált orsókat. Megjegyzésre méltónak tartja, hogy legfiatalabb sógornője, Toni „nem szeretett semmi nemű kézimunkát, csak ülni és olvasni, elneveztük döntessenek". A kemeesei úri társaság leányai a népszínművek előadásába is közreműködtek. Keveset tudunk a leányok iskoláztatásáról, de a nevelésben érezhető a fiúkkal és leányokkal való bánásmód különbsége. Krasznay Péter édesapja láthatóan más viszonyban volt leányaival, mint a szigorúan fogott fiúkkal. Az özvegyasszonyok jelentős szerepet játszanak a visszaemlékezések ál tal leírt társadalmi életben. Egyrészt igen nagy számban említődnek. Özvegy Krasznay Péter édesanyja hét gyerekkel, özvegy anyósa három leánnyal, de sokan vannak a rokonságban, az ismerősök között is. Receptek tudói, gazdálkodnak, kiházasításon törik fejüket, vagy éppen saját maguknak akarnak új férjet szerezni. A lányok férjhez adása fontos családi feladat: Krasznay véleménye szerint ez szerepeljátszott abban is, hogy szülei Kemecsére költöztek, ahol több hasonló társadalmi helyzetű család élt. A visszaemlékezés arra enged következtetni, hogy a házasságok már érzelmi alapon köttettek, de társadalmilag homogének voltak. A házasságot követően a fiatalasszonyok életrendje kötöttebb lett, de még mindig aktívak a szomszédsággal való kapcsolatokban. A sok gyerekszülés lassan megviseli őket, megtestesednek.