Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
BEVEZETÉS (Benda Gyula)
a hadtörténet is, Rakovszky képességeit és emberi jó tulajdonságait más visszaemlékezők is kiemelik. Krasznay ítéletei gyakran találkoznak a hadtörténészek véleményével. Tény, hogy helyenként érződik a „rajongó deklaráció", de alapvetően átüt a fiatalember tényleges élménye (pl. az éhség, ami miatt a parasztgyerek kezéből kiveszi a mocskos kenyérdarabot), az 1848—19-es másfél év sajátos hangulata. Az elbeszélésben pedig a hétköznapiság, az őszinteség uralkodik. A visszaemlékezés életképei akkor is érdekesek, amikor a szabolcsi mindennapokat mutatják be. A járhatatlan utak okozta bezártságot, az udvarlást és mulatást. Ahogy már említettük, a naplónak fontos elemei a fiatalság érzelmi éleiéről, a szexuaiiLásról írt részek. A kései kor a birtokos nemességről, a kialakuló úri középosztályról e vonatkozásban igen keveset tud. A szépirodalom tükre homályos, a későbbi korban meghatározó élmény a hallgatás, a bezárkózás. Ezzel a világgal gyakran szembenállnak a bírósági tanúvallomások, amelyek legalábbis egy deviánsnak tekintett rétegről más képet mutatnak. Krasznay Péter naplója e téren igazi meglepetés. Nemcsak az, ahogy ír ezekről a kérdésekről, hanem az is, hogy világossá teszi, a szexuális élet nem tartozott a tabutémák közé az 1850-es években. Az emlékező elmondja kapcsolatát egy fiatalasszonnyal, beszámol környezetének felfogásáról is. Érdekes beszélgetést ír le anyósával a házasságát megelőzően, s azt, hogy anyósa még egy orvos közbenjárását is kéri, hogy leánya és jövendő férje nemi életéről szó essék. Az emlékezet más olyan beszélgetéseket is megőrzött Krasznaymái, amelyek arra mutatnak, hogy kevéssé ismerjük e kor felfogását a férfi-nő viszonyról, a nemi életről. A kép, ami Krasznay Péter elbeszélése nyomán kialakul, bevett sémáinkat (nem annyira történészi, hanem társadalmi sémáinkat, hiszen a történetírás e kérdésekkel nem foglalkozott) rendíti meg. A visszaemlékezés bőven foglalkozik a társasági élet eseményeivel, kiemelten a névnapokkal és a lakodalmakkal. Szinte Jókai tollára való a három Gyene testvér, Gáspár, Menyhért és Boldizsár névnapi ünnepsége, amit még egy istálló leégése sern tud igazán megzavarni. A fiatalság életében fontos helye volt a mutatásnak, a táncnak, de a házasságot követően is megmarad a névnapi ünnepség és látogatás a társasági élet alapvető formájának, amikor a környékbeli vagy akár távolabbi barátok és rokonok összejönnek. A lakodalom hasonlóan fontos esemény, az emlékezet kiemelten megőrizte. Krasznay leírásai nemcsak a néprajzos szakértőknek értékesek, hanem olyan kérdésekről is árulkodnak, mint az intimitás fogalmának változása. (Gondolok itt a nászéjszakáről és a nászút szokásáról való fejtegetéseire. A fiatal pár általa leírt elvonulása, az ezzel kapcsolatos tréfálkozás a mai olvasó számára nem sugallja azt az intimitást, amit az elbeszélő hangsúlyoz.) Külön kérdésként fogalmazható meg a visszaemlékező és a gazdálkodás kapcsolata. Az 1850-es években Krasznay Péter több alkalommal kísérletezik gazdálkodással. Az emlékezést olvasva feltűnik, hogy a gazdasági kérdésekről, a megélhetésről ennek ellenére szinte alig ír. Többször visszatér az abszolutizmus politikája és annak hatása a tisztségviselő rétegre, de a gazdasági problémák nem érdeklik a visszaemlékezések íróját. Egyrészt látható, hogy a birtokos nemesség, a társaság, amelyben Krasznay mozog, megél tennényeiből, ügyvédkedésből, s csak ritkán kényszerül tisztán anyagi okokból hivatalt vállalni. Csak egykori parancsnokánál, Rakovszky Sámuelnél említi azt, hogy szűkösen éltek, másutt inkább az evés-ivásban való bővelkedés maradt meg emlékezetében. Másrészt Krasznay láthatóan nern gazdaember, a föld kevéssé érdekli. Először bátyja mellett segít a kemeesei gazdaságban (munkafelügyelet), utazgat a bérleti összegek beszedése céljából. Majd hivatalt vállal, patvaristáskodik, s ekkor megint távolkerül a gazdálkodástól. Házassága kényszeríti arra, hogy állandó otthont és ennek ellátásához gazdaságot teremtsen. Ezen a ponton elég részletesen emlékezik vissza. Oköritón veszi át a korábban haszonbérbe adott birtokát 1853 tavaszán. Az egykori kúriaépületekben lakik, láthatóan a semmiből indul, állatállománya csak néhány baromfiból áll,
