Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

azon hő 24-én csakugyan be is következett, elég súlyos és hosszas kínlódások után szülvén egy gyenge szervezetűnek látszó leány gyermeket, miről értesülvén azonnal Kemecsére siettem. S minthogy a Kemeesei Plebánus Egerbe járt, a gyenge gyermeket, nehogy kereszteletlenül haljon el, Demecserbe vittem megkeresztelni, s minthogy a gyermek határozott javulást mutatott, másnapra a keresztszüleit az éppen Bogdányba érkezett Olasz János nagybátyámat és Krajnik Amália idős leányt, a ki Kemecsén lakó Krajnik Jósef testvérénél tartózkodott, keresztelőre hívtam meg és Gábor testvérem is, kinek éppen névnapja vőlt oda érkezvén szűkebb körben ugyan, de elég kedélyes délutánt töltöttünk, a gyermeket Ilonának kereszteltetvén. Még ugyan azon hó utolján Kormos Ferdi ököritai birtokos társam lakodalmát laktuk el, a ki Tassról Komjáthy Vilmát vette el. Ez a lakodalom igen népes volt, üköritőról 14 fogaton vonultunk ki kissé megkésve reggel; Madán özv. Bay Sándorné házához, hová ebédre vártak csak d.U. 2 órakor érkeztünk meg, s így Tassra sötét este érkeztünk, ugy hogy gyertya világnál kellett az esketésl megtartani, miből az idősebb aszonyok, az én Keresztanyám Jékey Ferencznő vezérlete alatt szerencsétlen házasságot jövendöltek, a mi be is telyesedett, a menyiben a rendkívül szép és eröss testálkotásu fiatal aszony még azon évi December hő elején a pinczébe lemenvén, eg)' a gyertya világra kirepült szárnyas egértől megijjedt, minek következtében elvetélt és abból kifejlődött súlyos betegségben elhalt. Abban az évben de már ugy Augustus hó közepén, egy más lakodalomban is vettünk részt, ugyan is Ádám testvérem Komoroczy Károiynő szül. Izsák Zsuszánna közbenjárása folytán megismerkedett Uray Johanna özv. Uray Ambrusnő Csenger ujjfalusi birtokosnő már nem éppen gyermek leányával és el is vette. Hát bizony ez is egy karaván szerű utazás volt. Ujjfalu ugyan is Kemecsétől lehet ugy kilenez mérföldre, s így több fogatból álló nászéppel egy nap alatt bajosan járható be. Ugy lett tehát a menetel be osztva, hogy Kemecséről hajnalba indulván ki a násznép, mindösze is két kocsival, t.i. a vőlegény a vőfényével Gábor testvérünkéi és másikon Borbély Gáspárék, még elég korán Eörbe értek Szabó Albertnél, hol azok, minden szükséges szereplőket kiegészítvén, násznagy, nyoszolyó aszony és leányok onnét alván ki, korán megebédeltek és ozsonnára hozzánk érkeztek Oköritőra, hol mi is csatlakozván estére értünk Ujjfaluba. A hol már az esketés nem volt akor eszközölhető, mivel a végett Csengerbe kellett volna mennünk, azért valóságos lakodalmi traktával fogadtak bennünket és muzsikus is lévén bizony tánczra kerekedtünk és helyből is több vendég, s a menyaszony testvérei is szívesen mulatván hajnal felé feküdtünk le, hogy 9 óra tájon Csengerbe indulhassunk az esküvőre. Engem igen kedvesen lepett meg, hogy az én oly anyira kedvelt tánczosnőmet Brandl i Izát ott találtam. Férje, a menyaszony legidősebb testvérje vezette hozzám vacsora után, a midőn már táczra kerekedtünk, azzal, hogy ez az ő felesége nagyon szeret tánczolni, de ő már nem is olyan fiatal, sőt fiatal korában sem igen kedvelte a tánczot, azt is mondja, hogy veled igen szeretett lány korában tánczolni, hát arra kérlek kedves öcsém, forgasd meg őt kedvére, én majd csak az öregebekkel tartok mint házi gazda, hogy azok megne unják magukat. S azzal a kedves aranyos menyecske mindkét kezét nyújtotta felém, s a mint égszínkék szemeivel szemem közé mosolyott, olyan örömre hangolt, hogy azt sem tudtam melyik kezét csókoljam meg előbb. [62] Azután karon fogva feleségemhez vezettem azzal mutatva be neki, hogy ez az a Brandl Iza, a kiről mint a legszebb szőke leányról és legkedvesebb tánczosnőről sokat beszéltem neki. A két legszebb tagja a társaságnak mindjárt megszerette egymást, és élénk csevegésbe merült, miből a banda beharangozása zavarta ki őket. Én ugyan is tánezba vittem Izát, kivel előbb bruderschaftot iván ösze is csókolodztam az ujj rokonság ürügye alatt ugyan, de ki merem mondani, hogy örömest cselekedtük. Kis feleségem pedig kis négy hólnapos gyermekét ölébe vévén egész gyönyörűséggel nézte ügyes öszevágó mozgásunkat, és midőn annak végeztével kívánsága szerint feleségemhez vezettem, azt mondta, hogy ti ne tánezol játok senkivel csak