Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

szoba, melyből a harmadik, szoba is nyílt, melyet cselédszobául használtunk, átellenben ezzel vőlt egy ujjabb épület, melyet már Atyám építetett egy elég tágas utzai szoba, egy pitvar és tágas kémény külső konyhával, udvar felőli vége pedig egy külső kamora vőlt, alatta pinczével, melynek lejárása a tornáczból nyílt csapó ajtóval. Az egész épület padlása magtárul volt berendezve, volt bejebb az udvaron a kúton tul egy sütő ház és tyúk ól, egy az enyémnél nagyobb gazdasághoz illő istálló és egy tágas csűr, azon tul rakodó hely és ugy következett az elég terjedelmes kis kert, kopottas sövény kerítés az egész udvar és kert körül, csupán az utza felől vŐlt palánkai kerítve. A keit megtekintésénél azon szomorkodtunk, hogy a birtok és lakás bérbe adása előtt abban díszlett ribizli és köszméte fa soroknak nyoma sem látszott, perse, hogy bevetve nem volt semmivel. Első dolgunk tehát a kert felásása és beveteményezése volt, mit egy pár napszámos és cselédeink segedelmével néhány nap alatt végre hajtottunk és a közben örömei tapasztaltuk, hogy az eltűnt ribizli sorok mutatkozni kezdettek és párhét alatt sokkal kövérebben nőttek ki, mint az előtt voltak és kevés termést is hoztak. A mint ki sült, a bérlő juhait a bekerítve lévő kertben szénáztatta előző télen, a melyek azután a ribizli fákat is tövig lerágták, de gyökereik épen maradván a legelés közben elhullatott juh trágya behatása alatt nemcsak a ribizli sorok szépen ki hajtottak, de a szénázás folytán megjavított kerti föld különben is jó minőségű lévén rendkívül szép termést hozott. Azon évi termésünk egyebekben is elég jó volt, őszi vetésem még feles volt a vőlt bérlővel, de azért jutott a szép tiszta búzából eladásra is, tengeriből is bőven adhattam el, s így az őszi szántásra vásárolt két lovaeskának és egy fejős tehénnek az árát nem kellett költsön kérnem. Szóval az első évi ott lakásunk oly megnyugtató körülmények között telt el, hogy jobbat nem is várhattunk. Nem csak a községben lakókkal, hanem a közeli községbeli urakkal is barátságot kötöttünk, látogatásokat tévén nálluk, részint feleségemmel, részint az öreg pap szomszédommal, utóbbival leginkább papoknál, mint például az akkori porcsalmai ref. lelkésznél Kiss Áronnál, a kinek már akkor második felesége vőlt és már 41 évesnek mondta magát, de azért most, 1905-ben mind debreezeni kálvinista Püspök éleiben van, és korához képest jó egészségnek örvend. Gyümölcsösünk, Telekszeg nevű lankánk is igen jó termést hozott, ugy hogy egypár köbölnyi aszalt szilvát is csinálhattunk a berezenczeiből, a veress és ott nemtudom szilvának kivolt apróságból pedig 110 itze pálinkát főztünk, mihez Kemecséről szüret után egy pár hordó bort is requirálván pinczénk se ment üressen átélnek. A mely azonban nem akart kedvünk szerint alakulni, ugyan is alig hogy October hó vége felé az anyósom által ajándékozott károm gönczi hordó bort haza szállítanom sikerült már akkor is elég esős időben, megeredtek az egek csatornái és ugy fel ásztatta azt az agyagos talajt, hogy majdnem lehetetlen vőlt még a faluból is kimenni ló szekérrel, hát othon ültünk. Nappal esak eltudtunk egymáshoz gázolni a sáron, a bérlőm ott hagyott az udvaromon egy kazal 4-5 éves sasos réti szénáját, lehetett 10-12 szekérrel, azt mondta, hogy nem érdemli meg a kölcséget, hogy ónét elszállítsa, hát abból gátat rakattam az utzán át a Papp szomszédom kapujáig és azon jártunk egymáshoz és Kormos Ferdihez, a kinek Fülpösön lakó sógora Fóris István 48-as bajtáisam is majdnem minden nap át csőlnakázott hozzánk és így mi férjfiak el el tarokkozgattunk, de bizony az aszonyoknak sok unalmas napjai voltak. Hogy mily nehézségekkel kellett megküzdenie annak, kit végzete arra kényszerítőit, hogy azon a járhatlan uton is valahová mulhatlanul elutazzon, arra nézve éppen ezen évben deczember hóban felmerült két esetet nem látom érdeknélkülinek felemlíteni: jelesül, Deczember kő 3-án egész tervszerűen kikészültünk Kocsordra Borbála estéjére. Minthogy az öreg pap lovagolni nem szeretett, szekerén ugy, hogy öszefogatunk kettőnk lovaiból hatott egy könyű szekérbe és egyik kocsis a lovakat nyeregből hajtván, a másik ásó és vasvillával az első ülésen