Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

ő egyszer ott maga gazdaszonya lehessen, azonnal egészséges lesz. És ugy is lett, ezen elhatározás folytán mintha csak suggerálta volna magán a javulást, napról napra egészségesebb lett és mire a beköltözéshez készülni kelett, már ugy nézett ki, mint egy szép piros rózsa, s alig várta, hogy az indulás napja elérkezzen, amely miután magam előbb egy szekér holmival lemenvén az ut járhatóságáról meggyőződtem, Május hó 30-án elkövetkezett. Mely fentebb írt napon 7 megpakolt székénél hajnali három órakor kiindultunk Kemecséről. A szekereket a sajátom és anyósomén kívül egyet Ádám testvérem, hármat a sógoraim, egyet pedig Kriston János szomszédunk, ki Emelkámnak unoka testvére vőlt nem csak felajánlott, hanem maga személyesen is eljött velünk, hogy ugy az útban előfordulható bajoknál, mint a megérkezés után a bepakolásnál segélyünkre lehessen. Minthogy mind a hét lovas fogat vőlt, az aránylag könnyű teherrel a Máté Szálkáig tartó homokos uton ügetve is haladtunk, s így Nyírbaktán reggeli 8 óra tájban egyet fujtatván és a tarisznyákból megregelizvén, délre Máté Szálkára értünk, a hol ugy az emberek, mint állatok jól tartatván, a hátra lévő egy jó mértföldnyi utat a rögös kotyanos utakon négy őra alatt tudtuk csak megteni. És ugy érkeztünk meg 6 óra táján, hogy először is a konyhába valókat állítván be, míg a többi bútorokat a szobákba el helyeztük, adig Emelka a részére Oköritón megfogadott és bennünket a házunknál várt Radies Zsuzsanna nevű első eselédnőnkei a kocsordi útszéli korcsmáros, ki mészáros is, szélijéből fontonkénti 5 váltó krajczárért vett húsból jó gulyás bus vacsorát készített, melyre a segélyünkre önként megjelent áteleni szomszédomat, a helybeli ref. lelkészt is megmarasztottuk, azzal aztán vacsora után pár óráig kedélyesen elbeszélgettünk. Egyszersmind azt is meg állapítottuk, hogy a menyiben ő 53, én pedig 23 éves vagyok, egymást nem tegezhetjük, azt pedig, hogy én őt bátyámnak, ő pedig Öcsémnek hívjon szerénykedett elfogadni, kedves szomszédomnak czímezzük egymást. Reggel azután az öt szekrct Anyósom megbízható korosabb cselédje vezérlete alatt útnak indítottuk. Kriston sógor azonban még azt a napot velünk töltötte, reggel még egy kevés rendezkedést végezvén átmentünk a Papnál, a hol Kriston felemlítvén, hogy szeretné az én birtokomnak legalább a közeiebi részeit megnézni, a Papp is velünk tartott, sőt az ott lakó birtokos társamat és gyermek kori játszó társamat Kormos Ferdít is meghívtuk társul. S így négyesben, kezdve a falu közelében lévő cespitalis földemen, telekszeg nevű gyümölcsöst és mind három forduló beli Szántó földjeimet, az ujj vágáson tul lévő két darab és azon innen lévő 9-ik darab kaszállóimat és nádló rétemet végig jártuk, sőt közbe esőleg a Kormos földjeit is megszemléltük és végre haza tértünkben a pap veteményeit is útba ejtettük. Jól kijárkálva magunkat dél felé haza érkeztünk, hol Emelkát markét csinos köznemes menyecske társaságában élénk csevegésben találtuk, a kiket nem engedett a kíváncsiság nyugodni, hogy minél előbb megláthassák a már előre szépnek híresztelt egyetlen igazi uri aszonyt, a ki a községükbe megérkezett. De egyik sem jött üres kézzel, az egyik Far-kas Lászlónő frissen sült még azon meleg buza lepényei, Csiky Ignácznő pedig két szép fejér csirkével állított be, melyeket, minthogy feleségemet éppen a tyúk ólban találták, a mint a veszŐből font ketreczekben hozott, apró jószágait szabadon bocsájgatta, egyenesen azok közzé eresztette. Ez a két aszony azután egész ott. lakásunk ideje alatt a legnagyobb szereteteit tanúsított feleségem iránt. Alig mult el nap, hogy vagy délig vagy délután leginkább együtt eine jöttek volna hozzá egykis beszélgetésre. Különösen Nagy Farkas Lászlónő aszonyom rajongásig szerette az én kis feleségemet, [591 abban találta legfőbb örömét, ha valami olyannal kedveskedhetett neki, a mivel örömet szerzett neki. Ily körülmények között elég jól találtuk magunkat Oköritón, hol az őseimről reám szállott régi kuriális lakásban telepedtünk meg, melyen lévő egyik régibb háznak mester gerendáján felírva, helyesebben be vésve találtatott, hogy építette bulyi Jékey Mária, özv. Selmeczy Jánosnő 1711-ik esztendőben, kinek leánya Selmeczy Borbála Il-ik Krasznay Miklósnő nekem szép anyám vőlt. Ebben a házban vőlt két egymásból nyíló szoba az utza felől, egy elő-