Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

Minden esetre nagy baj, hogy daczára igen is kövér testalkatának tüdeje többszöri tüdő lobb folytán nem elég ép és eröss. Hát a mit a nem anyira nagy tudományú, mint inkább szép gyakorlati képességgel bíró Dusoczky feltételezett, a leggondosabb ápolás daczára csakugyan bekövetkezett azzal a külömbséggel azonban, hogy a betegség se nem tüdő lobb, sem lyfussá nem fejlődött, hanem mellhártya gyulladássá, a mi csakugyan hiányos tüdője miatt végzetessé vált. Szegény jó Édes Anyánk valamenyi gyermekei által környülvett beteg ágyában 1852. Február 9-én reggeli 6 órakor mintegy közzénk lehelte példátlan jóságú lelkét. Utolsó szava is, melyet már alig bírt kinyögni az volt, hogy szeressétek egymást gyermekeim! Mely meghaló pillanatban kijelentett óhajtása foganatos voltáról tanúskodik az a nem minden napi körülmény, hogy hat testvérek között, bár mindanyian öregkort értünk, soha semmi nemű békétlenség vagy viszavonás felnem merült. Ugyan azon hó 11-én délután eltemettük a régi temető éjszak keleti szegletében lévő azon sírboltba, melybe 1835-be [helyesen: 1836] testvérje Marosy Olasz Mihály és 1846-ba Édes Atyánk Krasznay Ferencz lettek eltemetve. A temetés nagyszeríísége nem a gyászpompa nagysága által, hanem a minden rendű résztvevők sokasága és látható meghatotsága által tűnt ki. A csapás oly véletlenül és oly készületlenül ért bennünket, hogy kezdetben azt sem tudtuk, mit tévők legyünk, de hát mindanyian eléggé érettek voltunk arra, hogy érdekeinket fel tudjuk fogni. Négy testvér ugyanis már nagykorúságot ért, én 21 1/2, Eliz testvérem 18 éves vőlt, a reánk szállott nem nagy terjedelmű vagyon telyesen tehermentes volt, s így csak annak czélszerű megosztásáról kellett gondoskodnunk, a mihez szükségelt előmunkálatok megtételével Ádám bátyám és én azon utasítással bízattunk rneg, hogy a menyiben a birtokok merryisége és minőségével mi vagyunk ismerősek, csináljunk azokból hat egyenlő osztály részt, illetve egy általános osztály tervet és azt következő vasárnapon tartandó őszt; jövetelünkön vizsgálat tárgyává levén, az osztozást barátságos egyeség utján kísírtsük meg. Mi az osztály tervet a ként alítottuk össze, hogy az Ököritai birtok a csekély porcsalmaival két osztályrész legyen, őszesen 290 hóid, egy egy osztály rész teszen 145 hóidat, a kemeesei birtok 270 hóid szintén két osztály rész 135 holdjával, melyben a közös rétek még beszámítva nem lévén, azzal az előbbi részletek menyiségét mégis haladhatja; a halászi birtok 110 hóid réteken kívül, ehez járul a besztereczi, dombrádi birtok részlet azokkal együtt egy osztály rész és a 6-ik osztály részt képezné az Eöri 50 és a tamási pusztai 115 hőid birtok. Ajánlatba hoztuk azt is, hogy én kapnám az Ököritai fél birtokot az apai lakó udvarral, Eliz húgom a másik Ököritai részt, Ádám a kemecsi házat, a fele birtokkal, a kemeesei másik részt és a halászit Katalin és Mária testvérek, kiknek férjei ugy is mindkét községben bírnak; a Eöri-Tamási rész Gábornak jutna, aki ugy is városra szándékozik menni ügyvédkedési czélból. Végre mint hogy a leányok kelleje kiházasítás osztalékát már megkapta, azt hoztuk ajánlatba, hogy az anyai háznál található butor, ágy, asztalnernüek, kamarabeliek, gazdasági állatok és eszközök maradjanak a három fiútestvérnek azzal a kötelezettséggel, hogy Elizt férjhez menetele esetén saját költségükre megfelelő kiházasítási kelékekkel ellátni köteleztessenek. Martius hó elején öszejővén, a birtok felosztási tervezete elfogadtatott, de mindkét sógor Kemecséhez ragaszkodott volna, sőt még Eliz testvérünk is kijelentette, hogy ő Kemecsére való embernek ígérte kezét, s így szintén Kemecsén óhajtana maradni. Tehát e szerint jóságosan meg nem egyezhetvén, az osztalékra nézve sorsot húztunk, s ugy ütött ki, hogy Ádám csakugyan megkapta Kemecsét a lakó házzal, Gábornak az Eöri ráta jutott, Eliznek a másik kemeesei, nekem pedig a halászi esett, mindkét sógor Ököritóra szorult, Mikecz Károly bele nyugodott, de Kriston Náczit a kétségbe esés környékezte és feleségestül együtt addig rimánykodtak nekem, míg osztályrészt cseréltem velük, s így jutottam az Ököritai egyik rátához, mely azonban haszonbérben lévén következő évi Április 24-ig, azonnal át nem vehettem, hanem az osz-