Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

a Pócspetri birtok tisztázása czéljából kikelett volna fizetnie, de a helyett azt a minket, illető Migléczi ősi birtokra táblázlalla be. Szóval mi ugyan igazi pechfógelek voltunk, míg más egy gyermektelen gazdag nagybátyát arany bányául tekinthet, adig nekünk két ilyen nagybátyánk csak kárt és minden nemű hátramaradásokat okozott, s nem hogy előmenetelünkre szolgáltak volna, hanem ellenkezőleg minden tekintetben anyagi kárunkra voltak. 1852-ik év Az előbbiekben előadott sikertelen egyezkedési kísírletünk behatása által lehangolt kedély [48] állapotban talált bennünket az ujj esztendő, mely reám nézve sok tekintetben egyike vőlt a legnevezetesebb éveknek. Egészen váratlanul bekövetkezett szomorúsággal köszöntött be egész családunkra nézve, ugyan is Január hő közepe táján egy napnak késő délutáni óráiban beálított nállunk Megyeiy Károly két ifjabb fivérével nőjének, Horváth Miklós és Elekkel, ott találták rajtunk testvéreken kívül Borbély Gáspárt, Mikecz Sándort és Megyeryék már is meglehetős illuminait állapotban lévén, a borozást szokás szerint ugyan csak erélyesen folyamatba tették. A minek a lett a következése, hogy vacsora után már Megyeiy azt követelte, hogy mindanyian a földre üljünk le és ott igyunk. Ez így folyt egy pár óráig, miközben Megyerynek az a bolond ötlete támadt, hogy a nővérünk czipőjébői akar inni. Eliz testvérem előbb csak tréfára vette a dolgot, de a midőn látta, hogy Gábor testvérem is pártjára áll Megyerynek és készüllek erővel levenni a czipőt a lábáról, intett nekem és kiugrott a szobából, én utánna mentem és álkísírtern Mezőssyékhez. Mire visza mentem, mái' akkor szegény jó anyánk czipőjéért rimánkodott majdnem az egész társaság, a ki nevetve oda dobta közzéjük a fél téli czipőjét azzal, hogy nesztek bolondok, hadd lássam, hogy megiszátok e ebből csúnya rongyos ócska pacsniból a bort. Megyeiy azonnal teletöltötte és minthogy a harasztból szövött czipőből minden oldalon csurgott a bor, szépen nyakon is öntötte magát vele, a mi általános derültséget idézett eiő, de egyszersmind a czipő további használatának végett vetett. A czipőt lucskosan lábára vette Anyám, s azzal vigyázatlanul ki ment a cselédházba és kamarába rendezkedni és fekete kávét is főzetvén hoszasabban kint maradt, s azzal tért visza, hogy az ördög vigyen el benneteket, ugy megfázott a lábam ebbe a lucskos topánba, majd meg fagy. Erre én felszólítottam a társaságot, hogy menjünk fel a lágerbe, annak nevezvén el ugyan is felső lakásunkat, melyben mi fiuk tanyáztunk. Arra a két Horváth haza csalta jól elázott sógorát, a falubeliek pedig haza mentek, én haza hívtam nővéremet, Anyámat lefektettük és meleg párnákkal, s dunnákkal felmelegítettük és egy csésze fodorminta theát adtunk neki, mivel gyomorcsikarásró! panaszkodott, mitől jobban lévén, jó ízűen el aludt. Mire én is ugy éjfél tájban felmenvén a lágerbe Gábor testvéremet ágyában felülve öklöndözések közt találtam, akkor annak a fejét fogtam meg és egy pohár vizet bele diktálván tartottam, míg kihányta magát, s azután ledugva az ágyba, magam is lefeküdtem, hogy reggel megint én keljek fel legelőbb, hogy Anyámat ha esak délig is az ágyába tartóztathassam. De hát szokása szerint megelőzött a felkelésben és előbb tagadta, hogy az esteli roszul létének utó bajait érezné, de utóbb bevalotta, hogy nagyobb lélekzet vételkor némi szuródást érez mellében és jobb lapoczkája melett a hátán, Eliz testvéremet is felkeltvén, miután biztosítottuk, hogy a korhely czimborák még az éjjel szét oszlottak és éppen senki vendég nincsen, sikerült őt reá venni, hogy ágyba fekve töltse a külömben is kelemetlen téli napot. Fai pedig reggeli után átszánkáztam Bogdányba Dusoezky Károly orvosért, mivel Kemecse még akkor olyan jelentéktelen falu volt, hogy orvos sem vőlt benne. Dusóezky azután Constalálta, hogy szegény jó anyánk valami nagyobb mérvű betegség küszöbén áll, a mi lehet, hogy még megelőzhető gondos ápolás és nyugodt fekvés mellett, de hogy mell vagy tüdő bajjá, vagy éppen tyfussa fejlődhet é, az pámapi megfigyelés után lesz majd megállapítható.