Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

kormány azon ürügy alatt harácsolt ösze, hogy azt 2/3 értékben beváltja, megégettetett és most már körözvény utján meghirdetetett, hogy azokért semmi nemű kárpótlás nem adatik. Ez a körülmény anyival inkább nagyban károsította családunkat, mivel Anyám 1849. évi Május hóban bizonyos őseink által Pakson és környékén elzálogosított birtokok vég eladásából 7000 frt-ot kapott és fiai hon nem lévén, azt mindadig tartogatta, míg be kelett adnia, s így az örökre elvesztett, holott akkor lehetett volna rajta anyi fekvő birtokot szerezni, a később százezret is megért volna. Ugyan ezen évben történt még, hogy Kömerling János rokonunk, unokatestvérünk meglátogatott bennünket a végett, hogy a közöttünk már hoszu idő óta fen álló peres ügyet jóságos egyeséggel kiegyenlítse és beszüntessük. A mi abból keletkezett, hogy Anyámnak szülei olykorán elhaltak, a midőn még Anyám 1 1/2, János fivére 4, Mihály pedig 6 évesek voltak és mint ilyenek atyuk testvérje, Olasz Lajos gyámsága alá kerültek, a ki Kömerlingnek anyai nagyatya volt. Olasz Lajos a lehető leghűtlenebb kezelője volt a kis korúak vagyonának, azokból eladásokat tett, az ugy nevezett Paksi birtokokra auctiókat szedett fel és mind azokat saját szükségére fordította, a miért őt — a nagykorúságot ért testvérei anyámnak és atyám, mindhárman ügyvédek - számadásra kényszerítetvén kitűnt, hogy az árváknak 33 ezer forint ját költötte el, [46] a mely öszegben a Megye hatóság által elis lett marasztalva, ugy azonban, hogy a menyiben ezek akövetelések még 1817. előtti időkből keletkeztek, s így azokat 1817-iki devalvatiő egy ötödére, az az 7000 frt-ra szállította le. A forradalom után kimondott törvényszünet /moratoring/ lejárván, ezen követelés behajtását Olasz János nagybátyánk szorgalmazni kezdette. Ezen követelésnek eleget tenni abban a pénztelen világban az Olasz Lajos utódjai képtelenek lévén Kömerling felajánlotta, hogy abba a halászi 6 1/2, kemeesei 1 1/3 és bogdányi kis rész birtokukat részünkre átbocsájtják, a mi az akkori érték szerint a már a költségekkel, kamatokkal mitegy 8.000 frt-ra menő követelés fedezésére éppen elég lett volna. Mi különben is jó rokoni viszonyban lévén Kömerlingékkel, az ajánlatot örömmel elfogadtuk volna, de nagybátyánk Olasz János hallani sem akart rőlla, ő készpénzel leendő kielégítetísit követelte. Mi elmentünk Gábor testvéremel azorr évi Deczember hó utolja felé Kassára nagybátyánkhoz, az egész Karácsonyt ott töltöttük, folyton arra kérve őt, hogy miután saját vallomása szerint is neki, mint gyermektelen embernek egyedüli örökösei leszünk, tegye meg azt a rokoni jó szívűséget, hogy a Kömerling által felajánlott birtokokat, melyek őt fele részben illetnék, fogadja cl. A mire hajthatlan lévén, azt. ajánlotta, hogy néki a 7000 frt. felét 3500 frt-ot készpénzbe fizessünk ki, a kamat és költségnek őt illető részét nekünk engedi, ennél több szívességet nem tehet. Arra kértük azután, hogy engedje meg nekünk, hogy a 3500 frt-ot három évi egyenlő lés/Jetekben fizessük ki neki kamatostul, biztosítékul lekötve neki ugy az apánkról álló ököritai, mint a Könrerl ingek tői nyerendő halászi birtokok haszonbérét, a mi azt bőven fedezendi. Elmondottuk neki, hogy milyen szerencsétlenül elveszett a Paksi féle auetionális pénze Anyánknak, mint Kosuth bankó. De a vén lelketlen fukar hajthatlan volt, azzal utasította el egészen elfogadható ajánlatunkat, hogy öreg korára nem akar magának ilyen féle zavarossá válható bajt szerezni, telyesen abban a meggyőződésben van, hogy mi jóságosan nern fogjuk fizetni a részleteket, ő pedig egyetlen testvérével öregnapjaira pereskedni nem óhajt. Sőt utoljára még szóváltás is keletkezett közöttünk, a Kosuth bankókon panaszloLt károsodásunkra ugyan is azzal gúnyolt meg bennünket, hogy ez a kár méltányosan sújt benünket, minthogy ezt rebeliskedésünkért megérdemeljük. Erre azután misem maradtunk adósok, szó szót hozott ki és bár utóbb némileg azzal kívánta enyhíteni ezen hazafiatlan nyilatkozatát, hogy azzal mentegette az ő magyarellenes viselkedését a forradalom alatt, hogy őazt számításból tette azért, hogy abba reménykedett, hogy ős atya Olasz Ferencznek a Rákóczy Ferencz féle szabadság harcz alatt elkobzott és a Il-ik Rákóczy Ferenczet elárult Vay Mihálynak ajándékozott, és 48/49-ben is