Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

vidéki kirándulásainál hordott magával, adó, ujjoncz öszcírásokat eszközöltük együtt. Hivatali székhelyére Bogdányba óvatosságból nem igen mentem, míg azután őszre Ádám testvérem az Eöri birtokocskánkba költözött azon czéllal, hogy ott megkísírli valami kedvező házasságot csinálni. Akadt is volna megfelelő parthie, Szabó Albertnőnek volt egy ugy 24-25 éves árva leány Mari nevű testvérje, a ki hozzá is ment volna és szép birtokot kapott volna vele Eörben azonnal átvehetőt, de hát az Öreg nem találta elég szépnek. Hanem vőlt a Szabó egyik nővérének özv. Fejér Jánosnőnek Mária pólcson egy igen csinos patyolat arczu szőke kis leánnyá, a ki legtöbbnyire Szabóéknál időzött, azt szerette volna Ádám bátyám, de a megint én utánnarn veszkődött, míg ellenben nekem a Szabóék Máli nevű erőssen barna, de formás kis leánya érdekelt, a ki megint unoka testvérje Mikecz Sándor után esengett. Es igen ügyes kis fruska lévén, mindent elkövetett, hogy rendbe hozza a dolgot, nem szűnt meg előttem a Fejér Erzsi szépségét magasztalni, sokáig nem tudtam meg érteni az okát, egyszer azonban magunk beszélgettünk hárman egy díványon ülve, Erzsi közből ült, Máli átnyújtotta formás kis kezét az Erzsi felöllemi szép fehér vállára, én egy csőkot akartam adni a kis kézre, Máli az utolsó pillanatban elkapta a kezét és én igazán akaratlanul az Erzsi válát csókoltam meg, mire Erzsi felrezent és arcza láng piros lett és félig neheztelve csak annyit mondott, énnye Peti! En azután azt gondolva, hogy a jó Erzsikét megsértettem, hűségesen kértem bocsánatát azzal mentvén magamat, hogy nem akartam, e szóra Erzsi felugrott és át szaladt a vizit szobába, hová Máli utánna ment. Én is mentem volna, de nem bocsájtottak be, én azután az irodába húzódtam és csak este felé találkoztam a lányokkal és tapasztalva, hogy Erzsike szokása ellenére igen komoly arczal van, Malihoz folyamodtam, hogy kérlelje meg a haragos Erzsikét. Mire Máli kirakkolt vele, hogy de szamár vagy te Peti, hisz éppen az fáj Erzsinek, hogy azt mondottad, hogy nem akartad vállát meg csókolni és azért szaladt el, mert e miatt nem álhatta meg, hogy ne könyezzen. Es oda vezetett Erzsihez és annak kezét az enyémbe tévén, azt mondta, hogy békéljetek meg, hisz mindketten testvéreim vagytok, nem álhatóm, hogy neheztelésben legyetek, szeressétek egymást. En erre az Erzsi kezét ajkamhoz vontam és a másikat is oda vonva többször megcsókoltam, mire Erzsi azzal az égszínkék szemeivel oly édessen nézett reám, hogy ha Máli oldalamon nem lett volna, véglegesen megszerettem volna. De hát a sors nem szánt benünket egymásnak, de ez a kedves jelenet soha sem ment ki emlékezetünkből és későbbi években is sokszor felhozódott, ha találkoztunk. Én tehát gazdául haza kerülvén előbbi viszonyomat az én szép rokonommal ujjból folyamatba tettem, akinek már akkor a harmadik gyermeke egy Mariska nevű gyönyörű egészséges leányka egy csinos dajka kebelén növekedett, de azért még mindég erössen ragaszkodni látszott hozzám. Csakhamar azonban panaszba tette, hogy férje most már igen roszul bánik e viszony miatt vele, mire én ajánlottam neki, hogy váljon el férjétől és jöjjön hozzám férjez, de ő sokkal okosabb vőlt, azt mondta ugyan is, hogy azt a bolondot nem teszi, ő nállam sokkal öregebb és mire én nagy kort érek, már ő akkor vén aszony lesz és rosz nevén sem veheti, ha mást szeretek és visza adom neki, a mit ő a férje ellen elkövet, tehát erről sző sem lehet, csak maradjunk ugy, a hogy edig voltunk. Egy alkalommal elkísírtette magát velem Atyához, az éppen valami családunkra tartozó régi iratok rendezésével foglalkozott és engem felszólított, hogy segítsek neki. A midőn a munkába, egyes okmányok felolvasásába bele merültünk, a szobának a cselédház folyosójára nyíló ablakán valami árnyakat vettem észre, a hová oda tekintvén megdöbbenéssel láttam, hogy az én irnádottam az atyánál patvaristáskodó Jármy Bélával csókolódzik, a ki még én nálam is fiatalabb valódi taknyos kölyök volt. Mit legjobb barátomnak, most már sógoromnak Borbély Gáspárnak panaszolván az felvilágosított, hogy a mint én Eörbe elmentem, azonnal felfogta Jármy Bélát, de azon kívül Fráter Sándorral is hírbe jött. Ez azután végképpen kiábrándított. Végképpen nem maradtam el a házoktól, mint hogy ro-