Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

olvasván igen nagy méregbe jött és a dühtől kipirult arczal és kidülledt szemekkel szidalmazta Klapkát és miután kissé csillapulni látszott, mintegy érzelmektől reszkető hangon azt mon- [28] dotta nekem, hogy jegyezd meg magadnak kedves jó öcsém, hogy én mondottam neked, hogy a midőn Klapka ezek alatt a feltételek alatt Komáromot feladta, éppen olyan haza áruló volt, mint Görgey, a ki Világosnál letévén a fegyvert maga rongy életét megmentette, de a bajtársait eladta az ellenségnek, a kiket már azólta a kutya Német legyilkoltatott, mihelyt megtudta Komárom feladását, s így Klapka az oka, hogy azok leölettek, mivel megmentésük nélkül adta fel gyáván a Várat. — Engem lehet, hogy ma holnap elfognak és felakasztanak, de téged a komáromi pontok megvédenek, hát még egyszer megmondom, hogy Klapka csak olyan gyáva haza áruló vőlt, mint Görgey. Emlékezz meg ezen kijelentésemre, s azzal elérzékenyülve magához szorított és megcsókolt, s azt mondta Isten veled, kedves Öcsém, tartson meg a gondviselés a hazának, de a némettől ne fogadj el soha semmi állást vagy hivatalt, inkább fogd meg az eke szarvát, ugy legalább szabadnak érezheted magadat, Isten veled. S azzal én megígérve, hogy intelmeit elfogadva megtartandom, könyezve vettem buesut a szegény sorsüldözött nagy hazafiaktól. Es pár nap múlva egy sötét este ujjaban megjelentem Kiss Mihály bátyámnál a végett, hogy a bujdosók részére pár komáromi Geleidscheint kézbesítek, de már akkor nem találtam ott őket, s hog}

7 hová mentek Kiss Mihály nem tudta vagy nem akaita megmondani. Hej de szomorú idők voltak azok!!! Még azon hó közepe táján megjelent nállunk Rakovszky Sámuel volt Ezredesünk és kijelentette, hogy ő azért jött, hogy velünk együtt elmenjen Nyírbaktára a végett, hogy a magával elhozott Zászlónkat az első Őrnagyunknak a Zászló Szentelés alkalmával elmondott ígéretéhez képest megkoszorúzva visza adja a Zászló anyának Gr.Degenfeld Imrénőnek. E végett ide hívta meg Böszörményi László századost és elhozta Szentmiklősy András volt segéd tisztet is, hogy azt némi ünnepélyességgel adnánk által. Este felé megérkezett Böszörményi is Tatár Jósef főhadnaggyal és vacsora után a felső házunkba bevonulva az ügyet megbeszéltük, minek eredménnyé az lett, hog}

7 a Zászlót titokban kell oda jutatni a Grófnénak, nehogy oda menetelünk a működésben lévő Zsidó spiezliknek feltűnjön és azzal a különben is üldözésben álló Grófi család házkobozásnak tétessen ki. S így azután Gábor testvérem indítványára el határoztatott, hogy én pár nap elteltével gazdálkodás ürügye alatt Ököritóra utazzam és Nyírbaktán és Málé Szálkán tartsak pihenőt és a baktai pihenő alatt vigyem be a Zászlót a Grófnőnek magának kézbesítvén. Mit én a ként hajtottam végre, hogy jő későn délután indultam el Kemecséről ugy, hogy mire Nyírbaktára érkeztem, már esteledett, ott azután az állásban kifogaltam az alatt az ürügy alatt, hogy bevárom a hőidfeljövetelét, s azzal indulok tovább. Ezen egy órai idő közt felhasználtam arra, hogy mintegy belopódzván a Kastélyba, ott az előcsarnokban a Grófnő komornájávai találkoztam, aki egyenesen a Grőfnőhez vezetett, a kinek midőn bemutatkoztam és azt is megmondtam, hogy a 48-ik zászlóalyból való vagyok, azonnal arról kérdezgetett, hogy hol hagytuk a Zászlót, melyet ő ajándékozott a zászlóalynak? Mire kértem, hogy a Komornát küldené ki, előtte nem felelhetek erre a kérdésre. Erre biztosított, hogy Komornája éppen ugy érdeklődik az iránt, mint ő, együtt hímezték a Zászló szalagját. Akor felsőmet, ki gombolván, az alól előhúztam a lobogót és a Grófnőnek át adtam, kérve őt az Ezredes nevében is, hogy őrizze meg és ha a haza ujjra felhív benünket, újból ajándékozzon meg vele bennünket, s azzal nem fogadva el a Grófnő marasztalását, azonnal eltávoztam, pár szóval megmagyarázván e szerinti eljárásom okát. Visza menvén a vendéglőbe be sem mentem, hanem az állásba befogatván az éppen kelő hóid világnál megvacsorázva Őrbe hajtottam Őry Szabó Albert rokonomnál, hol szintén nem háltam meg, hanem szép holdvilágos este lévén, vacsora [29] után tovább menteni Ököriló felé, hová éppen éjfélkor értem és bérlőnknél azzal állítottam be, hogy a fizetni elmulasztott Szentmihály napi haszonbérért jöttem, de mivel álmos vagyok, ar-