Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

Mi (J olt azonban az átadás kezdetéi vélte volna, Rakovszky Sámuel ezredes osztály parancsnokunk korán reggel megjelent a zászlóalyunk irodájában, hol Böszörményi százados, Szentmiklósy segédtiszt és én beszélgettünk. A sátor előtt álló őrre reá parancsolt, hogy senkit ne bocsásson be, éppen elegen vagyunk és mind megbízható emberek arra, a mit végrehajtani akar, akkor felvétette velem a Zászlót és a takarójából kibontotta és levágatta Szentmiklósyval a lobogóját, a közben elmondotta, hogy a midőn a Zászlóaly Kallóban felesküdött, annak első őrnagya Patay István megígérte a Zászló anyának Gróf Degenfeld Imrénőriek, hogy az általa ajándékozott szép selyem Zászlót megkoszorúzva hozzák haza a csatából és adják visza emlékül ajándékozójának, mert akkor még a zászlóaly mint önkéntes mozgó nemzetőr zászlóaly egy évre ajánlotta fel szolgálatát és ugy volt, hogy annak leteltével haza menvén fel fog oszlatni, s a zászlóra többé nem lesz szüksége, később azonban sorbeli honvéd zászlóalyá alakulván maradandóvá lett volna, most pedig a Szabadság harcz elestével csakugyan feloszlandő lévén, legalább a díszes lobogói mentsük meg, ne engedjük át az ellennek, hogy azt, mely alatt anyi véres csatát vívtunk és oly sok lelkes bajtársunk ontotta a hazája szabadságáéit vérét, lábával tiporja és azt diadal jelül mutogassa, hanem a véres csatákban szerzett érdem koszorújával egy üLt vigyük visza ajándékozójának emlékéül a volt 48-ik Zászlóalynak, hátha még valamikor vagy nekünk vagy utódjainknak szüksége lehet reá, akkor az alá, mint szent ereklyénk alá gy ülekehessünk, s azzal levetette felső öltönyét és a lobogót mellére és derekára inge alá meztelen testére csavartatván, ujjból felöltözött, a zászló rúdra pedig a sátor tetején lévő lobogót levévén annak viseltes kelméjét a rúdra szegeztük és a fut ráját reá búzván a fegyverekkel együtt ott hagytuk tábor helyünkön és vártuk sorakozva, míg a Dunán átvonulásnál a sor reánk kerül, a mi csak délutáni 3 óra tájban történt. Az ellenség reggeltől kezdve a sáncz táborunkat mintegy negyed mértföldnyi távolságban körül állotta és csak akkor indult rneg nagy dobi) és muzsika szó mellett felérik, a midőn már az őszes Dunán tuli seregrészek át vonultak a Duna egyetlen, az Óvár és Csillag vár közötti kompokra épült hídon, melynek azután dunán tuli végét mégis szállották, s így mi a bevonuló ellenséget nem is láttuk. Minket, a kiknek a Duna balpartján kellett régnemlátott Szülőföldünk felé vonulni, az Óvár és Vágduna közötti előtéren telepítettek le, a honnan azután nagy része még éjjel széjjel széledt, ugy hogy reggelre esak arryian maradtunk, hogy az elszállításunkra készen állott gőzhajó, az utána akasztva lévő három sleppel podgyászostól be fogadott benünket és gyönyörű szép időben szállított benünket Váezig, hol mintegy három százan, közöttük 38 tiszt, kiszabunk délutáni 5 óra tájban. A kikötőnél nagyszámú közönség, közöttük a város főbírája és három Vasas német tiszt, azok élén Gr. Stadion Óbester szívélyesen fogadták üdvözletünket és meghívtak benünket a Vendéglőbe közös vacsorára. Kijelentette az Óbester, hogy mától fogva nem ellenségek, hanem egy uralkodónak alattvalói lévén illő, hogy jóbarát ságbari, testvéri szeretetben éljünk egymás között. A főbírót kértük azután, hogy a velünk kiszált legénységet éjjelre szállásoltassa el, azt azonban a legénység nem vette igénybe, hanem egy pár arra a vidékre való fiuk vezetése alatt egyenesen útba eredtek Gödöllő felé. A tisztek közül is néhányan elbúcsúztak löllünk és Nógrád, Dont megye felé eltávoztak; ugy hogy a vendéglőbe már csak tizenkilenczen jutottunk el, némelyeket a Német elleni duzogás tartott visza, s a városon keresztül maradoztak el töllünk, mi azonban jól eltöltöttük az estét a Német, leginkább Cseh kurír tisztekkel. A banda magyar nótákat, köztük a Klapka indulót is húzta, mindkét részről a fiatalabb tisztek még ölelkeztünk is, költsönös pohárköszöntők is járták, szóval éjfél felé oszlottunk szél, amikor azonban előbb az Óbester, egy egészen jól átgondolt felköszöntőben kifejezést adott azon nézetének, hogy mai naptól kezdve egy uralkodó alatvalói vagyunk, tehát mielőtt eloszlanánk illőnek vélné, hogy megemlékezzünk arról a közös fejedelmünkről, az Ausztria Császárjáról, a ki egyszersmind a Magyaroknak is apostoli királya és annak egészségéért ürít-