Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

hárman lévén kellően nem védekezhettek. Míg egyszer Kardos kapitány kitölt és az őrnagyot Rezsnyit párbajra hívta. Ezért az őrnagy őt, mint a subordinatió ellen vető, a parancsnokság- [16] nál bejelentette és egyidejűi cg Pilissy ellen a kisdunánál történlekért vádat emelt, ugy adván elő a dolgot, hogy Pilissy látva, hogy az ellenséges lovasság őket környékezi, gyávaságból ment neki a Dunának és felhívására azt többen utánozván azoktól sokan belefúltak, s így ő lett volna oka annak, hogy a zászlóaly megadni akarta magát és hogy többen a Dunába vesztek. Sikerült nekiek Lipthay Endre őrmestert, ki vele átúszott ijjesztéssel reá venni, hogy Pilissy ellen ter­helő vallomást tegyen, Kardos százados tanúskodása pedig, a ki mentségére lett volna, el nem fogadtatott azon okból, mivel az Őrnaggyal történt össze tűzés miatt ő is vád alatt állott, mely­nél megint Pilissy lett volna a Kardos tanuja. Szóval hoszas vizsgálatok után lefokozásra és golyó általi halálra lett Pilissy elítélve és annak végrehajtásához a Dunán tuli seregrész a4-ik számú Sáncz és Ujszőny közötti térségre Concentráltatott, a hol is Pilissy már czivil ruhában a profusz kísíretében a négyszögbe felállított zászlóalyak előtt megjelenvén a hadbíróság által az ítélet felolvastatott, melynek indokolása oly gyengének ítéltetett, hogy azok alapján a bíró­ság részre hajlása tagadhatlannak látszott, mind a melett az ítélet végrehajtására az előkészü­let megtétetett és a midőn a 25-ik zászlóalyból előlépett két közlegény a végrehajtást vezény­lő Ascherman Ezredestől sikertelenül kért kegyelmet, kilenc Donmiguel baka kivezényelte­tett és a profusz és ev. ref. lelkész között felemelt fővel büszkén álló elítéltei szemben hármas sorban fel állítatott. Ezután a profusz az elítélt szemét bekötni akarta, a ki azonban azon kije­lentéssel, bog}' mindég bátran szembe nézett a halállal, most sem fél attól annyival inkább, mivel ártatlanul gyilkoltatik meg; erre a vár felé szemmel fen álló 25-ik zászlóalynál nagy él­jenzés támadt, mire a vár felé nézvén láttuk, hogy a Csillag sáncz mellől két honvédtiszt nyar­gal lóháton megeresztett kantárokkal felénk, jobb kezeikben fehér kendőt lobogtatva, Gyenes Pongrácz kapitány és Rakovszky István hadnagy a 25-ik zászlóalyból, kegyelmet hozva az el­ítéltnek a Fővezértől, a mi általános megelégedésünkre szolgált. Mindanyian, mint jó hazafit és vitéz katonát ismertük Pilissyt, a ki Zemplén megyei bodrogközi fiu volt, s tudtuk, hogy idegen tiszttársai ármánykodásának esett áldozatul. A Szeptember első napjai meglehetős tétlenségben teltek el, a mi a háborúskodást illeti, az izgatotság és a jövőnk feletti bizonytalanság azonban napról napra jobban elfoglalta elmén­ket, minek behatása alatt, minthogy köztudomásúvá lett, hogy a kedvező feltételek meietti kapitulatiő a vezetőségnél elfogadott álláspont, szervezkedni kezdett alattomban egy páit, a mely a Várnak utolsó csepp vérig való védelmezését tűzte ki czélpontul, sőt ennek egy Straube nevű mérnökkari alezredes élére alván, egy kérvényt szerkesztetett, melyben Klapkát arra kéri fel, hogy az ellenséggel folyamatban lévő egyezkedéseket félbe szakítván, határozottan jelenese ki, hogy a Várat semmi némű feltételek alatt ne adja fel, hanem azt utolsó emberig védelmez­ze, temetkezzünk inkább a Vár falai alá, mintsem a Németnek rabjává legyünk és azok ke­gyetlenkedéseinek önként adjuk át magunkat. E kérvényt két segédje minden csapathoz el­vitte, a hol azután a rangban legidősebb Százados és hadnagy írta alá a zászlőaly nevében. Ejött ez hozzánk is, a hol Aranyosy kapitány és én írtam alá. Már akkor volt vagy 16 aláírás a kér­vény alatt, mind a seregnek a Dunán tuli sánczai közt táborozó csapatoktól. Megjegyzem, hogy a kérvény[t] a zászlóaly tiszti karának közmegegyezésévei írtuk alá, mint rangban, vagy is ki- [17] nevezés idejére nézve legidősebbek abban a reményben, hogy a Parancsnokság kérelmün­ket katonai állásunkhoz illőnek és megadandónak találja, de bizony reményünkben csalat­kozánk, ugyan is: a kérvény keletkezéséről Klapka értesülvén, az azt terjesztő tiszteket elfo­gatta és a kérvényt elkoboztatta, azután mindanyiunkat aláírókat maga eleibe rendelt, a hol is a kérvény szerkesztőjével és terjesztőivel együtt őszesen minden fegyvernembeliek 27-en megjelenvén Ascherman Ezredes által fogadtattunk, a benünket egy nagy teremben félkörben

Next

/
Thumbnails
Contents