Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc
... megtámadván Győrből kiszorította, az lhászinál lévő Kmetty hadtestét pedig tölle elvágta, H. füzet ugy, hogy abból egyedül a szélsőjobb oldalon előőrségeti lévő 5-ik százada a 10-ik zászlóalynak [1] csatlakozhatott Pöltenberg hadtestéhez. Az egész hadtest, mely azelőtt néhány nappal Juni 19én Csornánál fényes győzedelmet aratott Visz tábornok seregén, hol maga VLfi tábornok is elesett, kénytelen vőlt Fejérvár felé Pestre vonulni, a honét később a Dembinszky által a TiszaDuna közén gyűjtött sereghez csatlakozván, Pöltenberg pedig a Komáromnál a Duna jobb partján lévő erődítések között tanyázó fősereghez csatlakozott, hol azután a párheti folytonos menetelés, csatározásban kifáradt seregek párnapi pihenéshez juthattak. A pihenés azonban nem tarthatott soká, ugyanis: az osztrákok őszes ereje a már leigázolt Olasz országból bevont csapatokkal is megerősödve és egy Muszka hadtestet is magához vonva a komáromi tábor előtt megjelent és seregeit az erődített táborral szemben félkörben felállította, Ácstól kezdve Mocsári, Nagyigmándon át Ráczalmásig és Julius hő 2-án minden ponton támadást intézett az erődített Magyar tábor ellen, különösen Nagyigmánd felől látszol! nagyobb erőt kifejteni. Seregünk első vonalán csakhamar eröss ágyútűz fejlődött ki, a Duna meletti részek azonban nagy halgatásban voltak, a midőn egyszer ugy dél tájon a Monostorhegyi sánezoknál, az ácsi erdőkből, a szőnyi szellőkön keresztül oda lopódzott Németek az azokban őrködő 60-61-ik zászlőalyakat meglepvén, azokat elfoglalták a bennük lévő ágyukkal együtt, mit Görgey észrevevén az Ujszőny mellett rezervában álló 48-ik zászlóalyhoz nyargalt és az Őrnagyot nevén szóllítva, azt kérdezte, hogy helyén e a szíve Rakovszky, mire Rakovszky igennel felelvén azt monta, hát szóllítsa fel a zászlóalyat, hogy akar e a hazáért vagy győzni, vagy meghalni, melyre az egész őszes legénység élyen a haza kiáltással felelt. Na hát a gyávaság miatt elvesztett sánezokat foglalják visza a hazának és nekem! Isten vezérelje és segítse Önöket, s azzal tovább vágtatott; mi pedig éljen a haza! éljen a szabadság kiáltások között mint a duló fergeteg rohantunk a sánezoknak és azt aránylag csekély vesztességgel az ágyukkal együtt viszafoglaltuk és az ellent az ácsi erdőkig üldöztük, sőt Mikecz Sándor és Apagyi Simon főhadnagy századjukkal oda is berohanván anyira előrehatoltak, hogy az irányt eltévesztvén, a Dunához vergődtek, melynek folyása irányát a setétben bele dobott papírdarabokkal kipuhatolván, azon nyomot követve érkeztek visza ugy éjjeli 11 óra tájon. Már azt hittük, hogy vagy elhullottak vagy elfogták, nagy vóltaz örömünk megi'övetelük felett. Másnap Julius 3-án következő napi parancs jelent meg és küldetett szét a táborban. Napi parancs: Miután az ellenség csatárai a Monostor hegynek minden nyugoti sánczait folyó évi Julius 2-án bevették volna és az előre küldött zászlóalyak kevés egyének kivételével mindég visza futottak és miután én a körülményektől ösztönözletve ezen gyáva zászlőalyakat kártács tűzzel az ellenségre hajtani kényszerültem: a 48-ik zászlőaly volt az, a mely Rakovszky vitéz Őrnagyának vezérlete alatt előhaladásrai parancsát öröm kiállások közt fogadta, s az elvesztett sánezokat a bennük maradt ágyukkal együtt első rohamra bevette és az ellenséget az ácsi erdőig visza nyomta. Ezen fényes bajnoki tett ki érdemli minden vitéznek méltánylatát. A 48-ik Zászlóaly Zászlója Julius 2-a emlékéül 3-ik rendű, vitéz parancsnokának, ki azon naptól alezredessé léptetett elő — melle 2-od rendű érdemjellel feldíszítelnek. Utódomat a fővezérségben, Klapka tábornok urat ezennel felkérem ezen díszesítéseket ne-
