Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

Postáit orozva hátulról vágta meg, nincs kegyelem neki, arra kétségbe esetten térdre esett, de Böszörményi szólt a fiuknak, hogy lőjétek le a hitvány gazembert, mire azok lelőtték. Akkor azután elfoglalván az egész községet, mindadig megszálva tartottuk, míg a III-ik hadtest a mellett a Csallóköz felé viszavonult, azokat követte a második hadtest többi része; mi pedig Zsigárdon át Farkasdra, honét Negyedre húzódván, ónét egy kompok és tutajokból rögtönzött hídon mentünk át a Vághon és az éjjelt a negyedi aklok körülli tavaszi veteményes földeken töltöttük, mielőtt azonban éjjeli tanyára szál tunk volna, Rakovszky Őrnagy engem megszólítván, kijelentette, hogy elismeri, hogy vakmerő bátorsággal bírok, de nincs elég komoly higgadságra hajlandó természetem, s így a segédtiszti állásra még szeles gyermek vagyok, azért attól ezennel felment és helyettem Szentmiklósy András főhadnagyot veszi magához, mert ha a mint királyrévben a zászlóalj másik feléhez vitt parancsai lelőnek, az nem jutott volna rendeltetési helyérc, a mi miatt még a községnek elrendelt bevétele is elmaradhatott volna, vagy legalább sokkal nagyobb áldozattal lett volna eszközölhető. S így én igen leverten mentem a Kállay Ferencz századjához, hová beosztva lettem és testben lélekben kifáradva előbb jól tele ittam magam hideg vízzel s azután a forróságtól végig gombolkódzva belevettem magam az esteli harmattól nedves bököny vetésbe és mélyen elszunyadtam és reggelig jól aludtam. Reggel azonban iszonyú gyomor csikarásra ébredtem fel, csakhamar elővett a hányás, hasmenés, szóval az orvos Constatai la, hogy benne vagyok nyakig a Cholerába. És azonnal elszállítottak Tőtkmegyere, hol a Gróf Károlyi család kastélyában rögtönzött kórházban helyeztek el, de onnét még aznap reggel egy 3-ik zászlőalybeli kapitány, Elekes Istvánnal egy szénával megrakott szekér derékban fektetve Esztergomba szállítottak. Elekes sokkal jobban érezte magát, de engem az egész napi utazás éken, szomjan anyira kimerített, kogy este Esztergomban eszméleten kívül vettek le a szekérről. És lehet, hogy nem is tértem volna többé magamhoz, mert a mint ott a káptalani épületben egy ágyra este bedobtak, rám se nézlek a sintérek többé, míg Kosuth nővére Meszlényinő, a ki a kórházat naponta megvizsgálván oda nem érkezett, aki rögtön elrendelte, hogy dörzsöljenek, minek következtében csakhamar eszméletre tértem és éhségről panaszkodtam, arra meleg levest hoztak, azt jó ízűen megittam, mire anyira jobban éreztem magam, hogy az orvosok vizsgálat alá vévén, megállapították, hogy nem is voltam Cholerában, hanem csak hülés folytán erőss hasmenést kaptam, és a két napi folytonos csatározásban kifáradva, kiéhezve lévén és gyomrom is teljesen kiürülvén, kimerültem. Meszlényinő jó ebéd adását parancsolván meg, ahoz egy üveg Madeiráit küldött, a mi minden gyengeségemet telyesen eloszlatta, ugy anyira, hogy másnap reggel már kértem elbocsájtásomat, hogy zászlóalyamhoz viszamehessek, a mit reá következő napon Elekessel mindkelten meg is kaptunk és még az napot Esztergomba töltvén a másnapon induló gőzhajóval Komáromba mentünk, hol találtuk már akkor csapatainkat. Ez Junius 26 vagy 27-én történt, már olt akkor a Görgey parancsnoksága alá tartozó őszes hadtestek, valamint a Komáromi Őrség is Concentrai va volt, csupán a Pöltenberg vezérlete alatti 4-ik hadtest vőlt Győrben és a Kmettyé, az 5ik hadtest Csornánál, de másnap Junius 28-án Pöltenberget az összes Osztrák haderő és egy muszka hadtest megtámadta. ...