Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

kerültek át.) 5. Csillaggal jelölt jegyzetek az irat keletkezésére, formájára stb. vonatkozó információkra utalnak, az arabszámos jegyzetek pedig a szövegbeli eltéréseket jelzik. A jegyzetekben szűkített betűközzel írtuk az általunk fogalmazott összekötő szöveget, normál betűközzel adtuk meg az eredetiből átvett szavakat. A helyesírás A közlés helyesírását a Magyar Országgyűlési Emlékek 91 forráskiadási szabályzata alapján alakítottuk ki. Az inventáriumokat nem betűhíven, hanem a mai helyesírás szabályainak megfelelően közöltük. Ennek megfelelően a mássalhangzóknál a th = t; a tz, cz c; a ts = es. A mássalhangzók hosszúságánál - ha kiejthető, megtartottuk az eredetit. A magánhangzóknál a szókezdő eo-t (ritkán, található meg), ö-nek írtuk át. A hosszúságot az a - és az e - é esetében mindig jelölik (kivétel egy-két nem gyakorlott írástudó által készített feljegyzés, ahol az ékezetek majdnem mindig hiányoznak). Gyakran használják az o esetében is az ékezetes ó-t, viszont az ö, u, ü, i esetében szinte sosem különböztetik meg a rövid és hosszú változatot, ahol az irat készítője használta az ékezetet, ott meghagytuk az eredeti írásmódot (akkor is, ha az eltér a mai ejtéstől vagy helyesírástól). Ahol nem különböztette meg a rövid és hosszú magánhangzókat, ott a mai helyesírást vettük alapul. Az egybeírásnál és központosításnál a mai szabályokat alkalmaztuk. A tulajdonnevek (földrajzi nevek, családnevek) esetében megtartottuk az eredeti írásmódot. Egy-egy iraton belül az írásmódot egységesítettük, de az eltérő ejtésű változatokat meghagytuk (pl. rosz, rossz rossz, de almárium, almáriom maradt kétféleképpen).