Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

19. század elején nem a szolgabíró írta össze. A megyei árvaszéken egyedül a megyei esküdt Kákosy László vagyonáról készült összeírást találtuk meg. Néhány esetben a helytartótanácshoz felküldött árvaügyi jelentés bukkan fel a megyei árvaszéken.^ Az első, 1790-ből származó nemesi inventáriumnak (Eöry Mózes vagyona) az osztályt végrehajtó (ott hivatalos tanúként jelenlevő) személy által utólag készített tanúsítvány az osztozkodás megtörténtéről. Ez arra mutat, hogy az eredeti osztozkodás szóban történt, s később fektették le írásba, amikor valamilyen vitás ügy támadhatott. Az 1790-es években felvett nemesi inventáriuinokat (Kákosy László, Göndöts) a megyei tisztviselők készítették.^ 1816 után viszont egyértelműen a keszthelyi nemesi cominunitas járt el az árvaügyekben. Ekkor alakulhatott ki a helyi nemesi árvagyám intézménye. 1848-ig a nemesi árvák atyja intézte a nemesi 69 árvák ügyeit a megyei gyámszolgabíró felügyelete mellett. A megyei nemesi hagyatéki összeírásokat az jellemzi, hogy az ingó és ingatlan vagyon részletesen lajstromba vették, de becsértéket nem adtak meg. A mezővárosi árvaügy Az örökösödési kérdésekben hozott határozatokat, feljegyzéseket a városi jegyzőkönyv is rögzítette. Az 1835-től fennmaradt jegyzőkönyvek alapján ez igazolható, de korábbi 70 jegyzőkönyvi kivonatok is bizonyítják. Ahogy korábban rámutattunk, 1790 után meglepően kialakult formában jelentek meg a városi tisztviselők által készített összeírások. 1790-ben például Nagy Imre szíjgyártó hagyatékát írták össze és osztották fel. Először az örökösöket vették sorba, majd szobáról szobára haladva feljegyezték az ingóságokat. Összeírták, de a becsűből kihagyták a feleség különvagyonát (ágynemű, ruhanemű). Hasonlóan kialakult formulának 71 tekinthető Holtzhammer György házának becsűje is.