Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

A közlés során mindenkor megőriztük a tárgyak eredeti nevét, az öüszeírási sorrendet. Ez tükrözheti a bútorok, tárgyak helyét a lakásban, ezért alapvetően megőrizendő információnak tekintettük. Az adósságok és kölcsönök részletes felsorolását elhagytuk, a vagyon aktívumait és passzívumait csak összevonva adtuk meg. A gyakran külön jegyzékben összeírt vagy csak a végrendeletben felsorolt adósokat, hitelezőket elsősorban a közlés gazdaságossága miatt hagytuk el. Ezek feldolgozása csak részletes helyi kutatással valósítható meg. Az aláírásokat szintén elhagytuk, feltüntettük azonban, hogy ki az aláíró, azaz, hogy az inventárium készítői megyei, uradalmi vagy helyi közigazgatási tisztviselők, esetleg magánszemélyek voltak-e. Ahol egyazon hagyatékra összeírás vagy becsű, valamint árverési jegyzőkönyv is rendelkezésünkre állt, a kettőt összevonva adtuk közre. A fenti általános alapelveket követve a közlés a következő módon valósult meg: 1. A cím megadja a hagyaték vagy vagyon tulajdonosát (tulajdonosait) és az irat jellegét. Ez utóbbinál a következő megjelöléseket használtuk: összeírás (az ingó és ingatlan vagyont csak érték nélkül, darabszám vették számba); becsű (az egyes tárgyak becsértékét is feltüntetik); árverési jegyzőkönyv (az eladási árat és az esetek többségében a vevők nevét is megadja); osztály (a hagyaték egészének értékét számba veszik azon célból, hogy azt az örökösök közt megosszák, de nem minden tárgyat sorolnak fel tételesen). Ezenkívül hagyatéki

, ill. vagyon jelzővel utaltunk arra, hogy haláleset miatt vagy más okból vették-e fel az összeírást. A címben közöltük a tulajdonos foglalkozását (amennyiben az összeírásból vagy máshonnan ismert), feltüntettük a jogi állást (nemes, jobbágy, uradalmi alkalmazott, zsidó). 2. A keltezésben megadtuk az irat keletkezésének helyét és időpontját. Ha részletben készült a becsű, vagy becsű és