Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

biztosítására a nemesi írásbeliséghez igen hasonló formákkal élt. így például Dékmár Mihály és István 1710. május 29-én Eösy Miklós alszolgabíró jelenlétében osztozott meg atyai , , 61 örökségén. A vagyon felosztását nem kísérte annak részletes összeírása. Első közölt hagyatéki összeírásunk 1711-ből a már említett szolgabíró és esküdtje mellett a vicekapitány és az uradalmi provizor, valamint a városi jegyző és egy esküdt jelenlétében készült. Ebben az esetben az ingatlanok és a pénz felsorolása után az irat hátlapján megjegyzésként össze6 2 írták az ingóságokat, azaz a dib-dáb portékákat is. A kötetünkben felvett 1775-1790 közötti osztálylevelek jól mutatják, hogy általában csak az értékesebb javakat sorolták fel részletesen, ezeket becsérték szerint osztották el. A többi ingóságról, a mindennapi használati tárgyakról csak összefoglalóan emlékeztek meg. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor egy-egy örökösödési per során részletes összeírás készülhetett (ilyen Kenyeres István hagyatékának ügye, amelyik felkerült a megyei törvényszékhez). A város előtt lefolytatott örökösödési viszályok során ekkor még nem készült részletes leltár. Külön kérdés, hogy a kirajzolódó írásbeliség milyen széles körben terjedt el. Erre egyelőre nem tudunk választ adni, mivel a jogbiztosító iratok a legkülönbözőbb helyeken vannak szétszórva, és összegyűjtésük a tervezett monografikus munka keretében valósulhat meg. Az eddig összegyűlt adalékokból azonban kirajzolódik a mezővárosi polgárság írásbelisége, amelyiknek nem velejárója a hagyaték részletes összeírása. 1789-90-től hirtelen megsokasodnak a fennmaradt inventáriuinok. Ez áll mind az uradalmi, mind pedig a városi levéltárra. Ezek kialakult formákat mutatnak. Az uradalomban ettől kezdve követhető nyomon a magvaszakadtak vagyonának ügyintézése, a városi levéltárból származó iratok pedig azt mutatják, hogy nemcsak a jegyzőkönyvbe jegyezték be az örökösödési ügyeket, hanem a végrendeleteket, sőt esetleg az